Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
3. fejezet. Magyar nyelvemlékek
76 Dr. Varga József A legrégibb hiteles és egykorú eredetiben fennmaradt nyelvemlékünk a tihanyi apátság alapítólevele 1055-ből. A latin nyelvű oklevél a tihanyi bencés apátságnak I. Endre magyar király általi megalapítását rögzíti. Megjelöli annak határát, ingó- és ingatlanvagyonát a rajta levő jobbágysággal együtt. A latin szövegbe ágyazva 58 magyar szó található, hol elszórtan, hol majdnem teljes mondatban. E szórványszavak közül idézek néhányat. Először az oklevélben szereplő magyar szavak eredeti szavait, szókapcsolatait ismertetem, utána pedig megadom a mai megnevezést: (balatin vagy bolatin) Balaton, (tichon) Tihany, (sumig) Somogy, (thelena) Tolna, (fűk) fok, (zakadat) szakadék, (ziget) sziget, (aruk) árok, (bukur, bukurea) bokor, bokorra, (knez) Kenéz, Kenese, (humuk) homok, (balvana) bálvány, (bela) Béla, (zarma) szarv, elnyúló földnyelv, (kerekű) erdő, (holmodi) halmocska, (ruoz) róka, ravasz, (itu-rea) itatóra, (momorau) mogyoró, (seku) mocsár, mocsaras hely, (fizeg) fííz, (fizes) füzes stb. Van egy sor, azaz mondattöredék is a szövegben: (feheruuaru reá meneh hodu utu reá...) Fehérvárra menő hadiútra. Göntérháza, 2009. március 3.
