Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 33 A muravidéki (hetési) magyar népmesék nyelvjárási sajátosságairól Huszonkettő muravidéki (hetési) magyar népmese szókincsének néhány hangjelölési, hangtani, szótani és szerkesztéstani sajátosságával szeretnék foglalkozni. Az általam vizsgált népmesék közül ötöt még a 19. század utolsó negyedében gyűjtöttek össze; hármat Dobronakon, egyet Hosszúfaluban és egyet Radamosban. A többi tizenhét közül kettőt Csentevölgyben, egyet Dobronakon, kettőt Domonkosfán, egyet Hodoson, hármat Hosszúfaluban, kettőt Szécsiszentlászlón, ötöt Pincén, egyet pedig Völgyifaluban. Ezeket a népmeséket viszont már az 1970-es években gyűjtötték össze az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatói és tanársegédei Penavin Olga professzor vezetésével. Bár a 22 népmese szövege gazdag lehetőséget nyújt a tágabb értelemben vett „hetési” tájnyelv sokoldalú vizsgálatára, most csak néhány jelenségcsoport vázlatos áttekintésére nyílik alkalom. A hetési nyelvjáráscsoport népmeséinek most vizsgált hangtani, alaktani (főleg toldalékolási) és mondattani sajátosságai közül csak néhányat említek meg. Az alaktani jelenségek szókincsben történő változásainak a bemutatását kiegészítem még a szövegekből kiemelt mondatokkal is a hitelességet biztosítandó. Egy-egy bemutatott nyelvtani sajátosságot általában öt mondattal szemléltetek. 1. Gyakran érvényesül a köznyelvi é helyén az í, (ritkábban az i) magánhangzó alkalmazása bizonyos szavakban: kíszen, összeníznek, összeníztek, kírdezgetik, kíszítve, éppensigge, fölíbresztöm, beszígessünk, nízött, beszigettek, kínyössen stb. Például „Kínyössen nevete.”; „Összeníznek a puszta kalaptyát látfo”; „Há beszígessünk monta a fiju.”; „Nízött máj monta, hogy győjön füzetök.”; „Ott má evuót kíszítve a rovatok” Egyébként a nem zárt í-zésből eredő hosszú í használata ma nem érvényesül a Murán inneni magyarság nyelvi kommunikációjában, hiszen a köznyelvi hosszú í magánhangzó helyett mindig a rövid i jut kifejezésre, például az ígér, írástudó, íratlan törvény, írósvaj, ízesít, tanít, helyettesít stb. helyett mindig az igér, (igier), irástudu, Íratlan törviny, irusvaj, izzesitt (izzösitt), tanitt, helöttesitt stb. használatos.
