Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
9. fejezet. Hagyományőrzés
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 173 A törekhordu asszony háromágú favelláve rakja a töreket a köcöllibe, és úgy viszi a pajtafiábo a sziénáro. És így folyik jókedvvel, megelégedettséggel a hagyományos hetési cséplés. A végén az asszonyok fölgereblyézik a kazu helyét, azaz az egész udvart a szalmakazalig. A cséplés utolsó művelete, hogy a zsákolok (mázsálók) lemérik a termést, illetőleg összeadják, hiszen előtte is mértek és hordták be a kamrába. Azt egyeztetik a gépesgazdával. Utána kiadják a vámot. Kócvászonból szőtt zsákokat, vékát és szakajtót használnak. * Befejezés A cséplési munkálatok befejező szakasza az ebéd, vagyis az eszem-iszom. A gépesgazda és a két etető már evett. Nekik a gazdaasszony előbb tálal. Asztalterítővel leteríti a „kasznit” és arra tálal. Általában házi tyúklevest, paprikáscsirkét, újkrumplit és uborkasalátát szoktak adni. A végén különféle rétest. Bor és szódaporos víz mindig volt az „asztalon”. A munkások ebédje ugyancsak jó, ízletes tyúkhúsleves finommetélttel, paprikáscsirke, tyúkpecsenye vagy fölmelegített, forrósított vindühus. Uborkasaláta vagy elvétve zöldsaláta. Mákos rétes, túrós rétes, almás rétes, káposztás rétes, darás rétes vagy ilyen töltésű palacsinta. Ital: bor és szódaporos víz. „Hama be köllött kapnyi a zebidöt”, mert a legtöbb cséplő ment a szomszédba is segíteni. A régi, hagyományos hetési aratási és cséplési munkálatokban Göntérházán mintegy 65 személy vett részt; felnőttek és gyermekek egyaránt. Göntérháza, 1998. Rendezte: dr. Varga József
