Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
7. fejezet. Nyelvi kölcsönhatások, nyelvünket díszítő nyelvi klisék
146 Dr. Varga József hosszú ékezet, „acutus” (strešica), az á, é, ó és ú, csak rövid hangsúlyos, nyomatékos szótagokban előforduló rövid ékezet (krativec) az a, e és o, valamint a széles, hosszú hangsúlyos, nyomatékos szótagokban az úgynevezett tetőcske (strešica) az e és o magánhangzók alkalmazásában, amelyek egyébként a mai szlovén irodalmi nyelvben sem jutnak kifejezésre az írásban. Ezzel szemben az általam vizsgált szövegekben (újságcikkekben) sokszor előfordul, hogy ezeket az időtartambeli ékezeteket eltérően alkalmazzák a szlovén (vend) szavakban, vagyis nem a mai szlovén irodalmi nyelv szerint. Ajelölési (hangsúlyozási) eltéréseket az alábbi szavakban szemléltetem. Először az alkalmazott (leírt) szavakat, utána pedig a mai helyes formákat adom meg, például junake: junáke (hősök); razum: razúm (ész, értelem); szoldak: soldák (katona); blajzseni: blajženi (áldott); sztanemo: stánemo (felkelünk); vrednosti: vrédnosti (érték, értékes); zgodilo: zgodilo (megtörtént); dúzsnoszti: dolžnosti (kötelesség) stb. 6. Összegzésképpen néhány gondolat. Tanulmányozva a Trianon után megjelent különböző kétnyelvű hetilapokban (Szabadság, Mőrszka Krajina, Népújság, Muraszombat és Vidéke stb.) megjelent szlovén (vend) nyelvű írásokat, azt tapasztaljuk, hogy azokban sok magyar és muravidéki (prekmuijei vend) köznyelvi és táj szó érvényesül. Az általam vizsgált szövegekben, a társadalmi-politikai és gazdasági írásokban fordul elő a legtöbb magyar szó, szóösszetétel és kifejezés. Ez érthető, hiszen ezeket a „szakszavakat” nehéz szlovén nyelvre fordítani. Hasonló közösségi nyelvhasználati gyakorlat valósult meg abban az időben is, mint manapság nálunk a szlovén szavak alkalmazását illetően mindennapjaink közéleti nyelvhasználatában, amikor ilyen „kevert” nyelven beszélünk (itteni magyarok): „A drásztvena knyizsicámot meg köllött hosszabbittatnyi a szociálnán.”; „A notárkához evittem a maticsni lisztömet.”; „Potrdilut kértem az obcsinán.” stb. Tanulságos lenne a szlovén (vend) nyelvű írásokban előforduló magyar táj- és köznyelvi szavak szlovénul történő toldalékolását is vizsgálni; a szóképzési és ragozási módokat. Például ilyeneket: dén tüzoltov, árvinszki dejte, tonszkoga gőzösa, v tilosi, bojnszki hajojov, vogrszkim honvédőm, aldüvati, hasznovito stb. Néhány cikk mondanivalója, ha burkoltan is, de tartalmazza a magyarító szándékot, a magyarságeszmény értékrendjének gyakori hangoztatásával. A hazaszeretet és a magyarsághoz való tudatos kötődés megfogalmazása is jelen van ezekben, például idézet egy vezércikkből: „Delali mo i sze vojüvali, pa esi de
