Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)
A Lendva-vidéki kivándorlások főbb okai. A vizsgálódás célja és nehézségei
A két világháború közötti magyar szakirodalom a Lendva-vidéki kivándorlást nem veszi számításba, mivel e terület akkor már a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része volt. Ezért a térséggel foglalkozó szlovéniai szakirodalomban próbáltam a témához adatokat találni, ám kevés eredménnyel. Még Vladimir Klemencicnek a Mura-vidék nemzetiségileg vegyes területei társadalmi viszonyait vizsgáló, nagyszámú reprezentatív minta alapján végzett kutatásait Összegző tanulmánya is csak érintőlegesen foglalkozik az itteni gazdasági migrációval, de a kivándorlásokról nem tesz említést.5 Varga Sándor - a mai szlovéniai magyar közélet jeles személyisége - életútjának ismertetése során azonban megemlíti, hogy kis falujából, Göntérházáról a két háború között 36-an költöztek egyszer s mindenkorra „gazdasági emigrációba”, később pedig, hogy 1951-1960 között ,.rettentő sok ember hagyta el az országot illegálisan”6 A vidék vegyes nemzetiségű területem - kiemelten Dobronakon - az 1980-as évek elején végzett, a magyar nemzetiség helyzetét vizsgáló komplex szociológiai felmérés eredményeit összegző kötet is csak érinti a kivándorlás témakörét. Megállapítja, hogy a köztársaság ezen periférikus területe távol esik a nagyipari központoktól, ezért a második világháborút követően is csak vontatottan indult fejlődésnek. Infrastruktúrája messze elmaradt Jugoszlávia gazdaságilag fejlettebb térségei mögött, ezért a lakosság lélekszáma 1953 óta (?) fogy. Megemlíti, hogy 1961-1971 között e vegyes nemzetiségű területen volt a legnagyobb a visszaesés: 2,2%-kal csökkent a népesség. Arra azonban nem utal, hogy az 1960-as évek demográfiai hanyatlása - legalábbis részben - az 1950-1960 között kivándorolt több száz fiatal hiányára vezethető vissza. Közli még a szerző, hogy a későbbi fejlődésnek főleg a petesházi kőolajtermelés megindulása adott lendületet, ám az 1970-es években bekövetkezett nyitás már csak a legifjabb generációt érinthette. Röviden tájékoztat a kötet a mezőgazdaság 1945 utáni állapotáról is. Megállapítja, hogy a vidéket a földek elaprózottsága jellemzi. A parcellák fokozatosan tovább zsugorodnak, s míg 1961-ben az aktív kereső mezőgazdasági lakosság az összes keresők 72,7%-a volt, 1981-ben már csak 41,6%-a. 1987-ben a 17.059 ha megművelt terület 94.772 parcellára oszlott, melyek átlagos nagysága mindössze 0,18 ha volt. Közli még, hogy a vegyes nemzetiségű településeken a magyar lakosság lélekszáma 1910-ben még 14.637 1931-ben 7.407 (?) 1961-ben 8.056 1971-ben 7.281 1981-ben 7.081 volt.7 A legújabb, 1991-es népszámlálás Lendva község vegyesen lakott 22 településére vonatkozó nemzetiségi adatai szerint a magyar lakosság lélekszáma 6.315, tíz év alatt tehát újabb 766 fővel csökkent.8 Mivel a Lendva-vidéki magyarok tömeges kivándorlásának okaira a legújabb szlovéniai, sőt a szlovén-magyar tudományos együttműködés keretében születeti szakirodalomban sem találtam érdemleges magyarázatot, szerény lehetőségeimhez mérten magam kíséreltem Q meg annak indítékait és társadalmi súlyát feltárni. 8
