Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)

A Lendva-vidéki kivándorlások főbb okai. A vizsgálódás célja és nehézségei

Az alábbi főbb kérdésekre kerestem választ:

a. / Mikor és körülbelül hány magyar anyanyelvű lakos vándorolt el e vidék vegyes

népességű településeiről, azaz a tágabb értelemben vett Hetésből?

b. / Melyek voltak az egyes kivándorlási hullámok főbb okai és sajátosságai?

c. l Miért volt egyes településeken - pl. Petesházán - feltűnően magas a migráció?

d. / Kik voltak a kivándorló csoportok szervezői és vezéralakjai?

e. / Kik tértek ideiglenesen haza, s mibe fektették a pénzüket?

f. / Vittek-e vissza magukkal újabb társakat, és miképp illeszkedtek be ismételten a

külhoni közösségekbe?

g. / Mik voltak a kivándoroltak gazdasági és társadalmi mobilitásának jellemzői? Földművesek, napszámosok, félparaszt kézművesek vagy iparosok mentek-e inkább? Mekkora volt a nagycsaládosok aránya?

h. / Hogyan működött a kivándoroltak közötti információs kapcsolat?

i. / Az évek, évtizedek folyamán miként alakult, változott a kivándorlók életútja, sorsa?

j. / Ki, miként és mennyire változtatta meg a történtek során életvitelét?

kJ Milyen volt a kivándoroltak és az itthon maradtak kapcsolatának természete: levelezés, fényképek, csomagok küldése, később pénzküldemények átutalása a család számára, majd kölcsönös látogatások és új rokoni kapcsolatok létesítése, például házasság, komaság révén?

l. / Miként alakult a végleg hazatértek anyagi és társadalmi helyzete?

m. / Minden esetben megkérdeztem, miként hatott a családtag, rokon távozása az itthon

maradottak gazdasági, társadalmi, valamint politikai helyzetére. Kit biztatott a család távozásra, kit igyekezett visszatartani, és miért?

n. / Végül: az egyes kivándoroltak és a visszatérők miben és milyen mértékben befolyásolták a hagyományos falusi kultúrát?

Igyekeztem tájékozódni a második, sőt harmadik nemzedék életútjáról, hazai és külhoni kapcsolatairól is.

Részletes adatgyűjtést, sajnos, csak Göntérházán, Gyertyánoson, Kapcán, Kámaházán, Radamoson és Petesházán volt módom végezni, bár tudom, hogy Kótról talán ezeknél is nagyobb mérvű volt az elvándorlás. Munkám során így is csaknem 90 adatközlőt kérdeztem ki. 100-nál több - az első két hullámban, vagyis az 1933 előtt eltávozottak által írott - levelet találtam még, több mint 150 fényképről készítettünk reprodukciót, valamint számos iratot, igazolványt, prospektust és egyéb aprónyomtatványt tanulmányozhattam.

Vizsgálódásaim közben kezdettől zavart és nem kis gondot okozott a sok azonos vezetéknév (Bíró, Gál, Göncz, Fehér, Kálecz, Kósa, Rudas, Szórni, Varga stb.), mert feltételeztem, hogy viselőik rokonságban álltak illetve állnak. Ám ez többnyire nem így volt. Más azonos családnevűeket a lakosság kizárólag ragadványnevükön emlegetett, ezért csak később derült ki a szoros rokoni kapcsolat. Nehezen igazodtam el a nevek között azért is, mert az utóbbi évtizedekben az asszonyokat szlovén szokás szerint már csak a félj vezetéknevével említik, nálam viszont még a leánynevükön szerepeltek.

9