Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)
Mellékletek
d.) Kocon Rozália levelének másolata. Lakik 372 Northlake Drive Waterloo - Ont. Canada Gerencsér Máriának küldte Petesháza 5. szám alá 1990. XII. 11-én. Kedves Mariska! Kívánom a Jó Istentől hogy ez a pár sok írásom friss erő egisségben találjon. Én most nem a legjobbul érzem magamat, nem tudom mika- megyek kórházba operációra, holnap megyek az orvoshoz, le kellene fogyni 20 pántot (10 kilót), de még csak 5 kilót fogytam le, majd a Magdus mesél többet, az volt itt nálunk, az többet tud mondani felőliünk hogyan vagyunk. Mondta hogy beszélt veled, átadta az üdvözletét, és mondtam neki, hogy én is üdvözlök mindenkit, aki kérdez tőle valamit, akit érdekel, hogy mi hogyan vagyunk itt a messze idegenbe. Én már nem is akarom elhinni hogy már 78 éves vagyok, már nincs kedvem imi, nem is látok úgy ahogyan kellene, mikor volna kedvem imi, akkor meg mindig jön közbe valami, igycsak marad napról napra az irás. Itt nálunk most elég szép idő van mikuláske»- esett a hó, fújt a szél, hordta a havat a gyerekek is haza jöttek az iskolából, azutak le voltak zárva. De most megint szép idő van, tegnap volt a Mikulás a magyarházba, a gyerekek táncoltak meg kis ajándékot kaptak, első vasárnap meg a templomba volt, úgy telnek múlnak a napok és csak öregülök. Kedves Mariska bocsáss meg hogy eddig nem írtam még, meg sem köszöntem amit a Rozikától küldtél de tudod hogyan van ebben a korban, meg ha valami baja is van az embernek. Úgy szeretnék még egyszer úgy elbeszélgetni veled mint mikor ithon voltam, sokszor eszembe jut, azt a napot nem felejtem el soha, te is láttad hogy othon mennyi becsületem volt... sok mindent szeretnék megkérdezni tőled, de igy levélbe nem tudok, mi van a Magdive, hogyan van az anyussáve? a Népújságból csak tudunk valami híreket mi van othon, talán ott sem rosszabb mint itt nálunk. A Marika is csaináltatott házat itt, közelebb van hozzánk, pénteken ide pakoltak az új házba, hétfőn a Szlávkot leadták, (strájkra) mentek 7 héüg nem dolgozott, gondolhatod milyen érzis ez. több minden kellene több a fizetni való de mit lehet csinálni ilyen az élet itt is meg az egész világon. Kívánok nagyon nagyon boldog Karácsonyt és Kegyelmekben Boldog Ujj esztendőt erőt egiszséget hogy még sokat munkálkodhas az anyaszentegyház. ügyében még sokat varhass és segíts mindenben: ezt kívánja szeretettel a ki sokat gondol rád: Rozika a messze idegenből: Mindenkit üdvözlök aki kérdez felőlem. [Az 1945 körül disszidált Bedőcs István több évi lágerélet után Kanadában „kötött ki”. Később kivitette Petesházáról Koczon Rozikát, akit feleségül vett, majd annak testvérét is urastól és családostul, végül felesége anyját is. E levelet az anya Rozika (szül. 1913 körül) írta. Amíg nyugdíjba nem ment, az anya Rozika egy kötődében dolgozott, gombozott, s végezte amit kellett, s parancsoltak neki. Most már csak nagymama. Mindhárom családnak külön háza van. E levél címzettje, Gerencsér Mariska öccse meg is látogatta őket, s nagy elismeréssel szólt otthonukról. Mind a Bedőcs család, műit az anya Rozika volt már itthon látogatóban. Erre utal a levelében is. Más leveléből kitűnik, hogy korábban sűrűn levelezett az Ausztráliába szakadt petesházi kortársakkal is.] 59
