Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)
Az eltávozottak harmadik hulláma és a vendégmunkások
Tanulságos megemlíteni egy korántsem egyedülálló, Kanadában sorra került családegyesítést is. A háború után disszidált petesházi Bedőcs István 1950 táján először Koczon Rozikát vitette ki, hogy feleségül vehesse, majd annak Marika húgát férjestül, gyerekestül. Végül édesanyjukat, az 1913 táján született Koczon Rózát (szül. Kósa) is. (47. kép.) A petesházi családi ház azóta üresen áll... A radamosi Szabó Pista sorsa másként alakult. 1960-ban szökött át Ausztriába, ahol ő is lágerbe került. Unokabátyja^a hosszúfalusi Szabó Laci azonban akkor már Kanadában élt, ő „váltotta ki”. 1961-ben már egy közös, mosolygós-nevetős képet küldtek a családnak. Pista hamarosan megnősült, a kapcai Koczet Katicát vette feleségül. Mindketten dolgoznak: a félj panelházak összeszerelésével foglalkozik, felesége varrónő. Saját emeletes házukban laknak Ontario állam Missisauga városában. Fiúk, Teddy 23, lányuk, Kathy 21 éves. Elég jól beszélnek még magyarul, mert egy 1990-es foto hátán, amit nagynénjüknek küldtek, az alábbi szöveg olvasható: „Kedves Ánygyinak sok szeretetel Kis Kati és Teddy... Most 22 éves vagyok, a Teddy az 23 lessz...” Szabó Margit asszony 1989 telén több hónapig vendégeskedett náluk. A hazahozott sok-sok fényképen láthatjuk otthonukat, a konyhát, ahol éppen sütik a szalagos farsangi fánkot és a „hetisi perecet”... Érdemes megemlíteni még, hogy e családnak is kiteijedt a kivándorlós rokonsága. (45^46. kép.) Összesítve eme harmadik kivándorlási hullám következtében előállt demográfiai veszteséget, úgy tűnik, hogy a közelebbről vizsgált hat vegyes nemzetiségű településről 1945 után kivándorolt vagy elköltözött magyarok száma ezúttal is meghaladja a 200-at. Hisz egyedül Petesházáról több mint 44 fiatal „disszidált”, illetve költözött el véglegesen. Közülük Ausztráliában él 12, Kanadában 11, Ausztriában 8, Argentínában 3, az USA-ban, Belgiumban, Francia- illetve Németországban 2-2, Svájcban illetve Szudánban 1-1 személy. Többségük azóta, persze, családot alapított. Az eltávozottak - elvétve gyermekeik is - tartják a kapcsolatot a szülőfölddel. Főként az Európában élők járnak haza rendszeresen, de visszatelepülni talán már senki sem szándékozik. 1960 táján, amikor a jugoszláviai politikai helyzet konszolidálódása lehetővé tette, a magyar és szlovén fiatalság - sőt a középkorúak is - ismét tömegesen vállaltak munkát ezúttal főleg az osztrák és német gyárakban, mezőgazdasági üzemekben és a vállalkozóknál. Radamosról napjainkban is több család, mintegy 25 személy dolgozik Ausztriában, kb. 14 pedig Németországban. De hogy közülük hányán költöznek majd haza „nyugdíjra”, senki sem tudná megmondani. E vendégmunkások közül ugyanis három család már megszerezte az ottani állampolgárságot. A legtöbb vendégmunkás azonban nyugdíjasként hazatelepül. Szülőfalujában - amíg még dolgozik - tágas, szinte kizárólag kétszintes családi házat építtet, melyben legfeljebb egy testvér vagy szülő lakik, aki vigyáz a berendezésre, szellőztet, s várja a szabadságra érkező családot. Néhány ilyen nyugati ízléssel berendezett házat sikerült belülről is megtekintenem. Bennük külön szoba vár minden gyereket a kurta nyári szünidőre játékokkal, magnóval. Ám néha hasztalan, mert a falusi élet egyik-másik fiatalt nem vonzza már. Mikorra pedig e külhoni iskolába járt gyermekek befejezik tanulmányaikat, 38
