Varga József: Nyelvhasználat, névdivat (Lendva, 1999)
4. A három nyelv (szlovén, magyar, horvát) munkahelyi (iskolai) használata
A három nyelv (magyar, szlovén, horvát) érvényesülése elsősorban, másodsorban vagy harmadsorban a munkakapcsolatok szerint: Csente Felsőlakos Göntérháza Hosszúfalu Ossz. 1.2. 1 .2. 3. 1 .2. 1 .2. a)3 0 0 1 4 1 1 0 0 7 0 0 1 11 0 0 6 35 b)3 0 0 13 2 2 21 6 00 111 00 6 38 c)3 0 1 1 3 1 2 21 7 00 111 00 7 40 d)3 0 0 2 4 1 11 1 7 00 3 10 0 7 41 120 1 5 14 5 6 53 27 00 6 44 00 26 12 6 19 14 27 6 44 26 18 33 33 70 154 A három nyelv (magyar, szlovén, horvát) érvényesülése elsősorban, másodsorban vagy harmadsorban településenként: Elsősorban Másod- és harmadsorbanÖsszesített adatok Helységnév SZM H ö SZM H Ö Csente 12 10 13 1 4 0 5 18 Felsőlakos 146 0 20 6 4 3 13 33 Göntérháza 27 00 27 0 6 0 6 33 Hosszúfalu 440 0 44 026 026 70 97 70 104 740 3 50 154 Az itt közölt és a későbbi hasonló táblázatokból megállapítható, hogy a négy faluban élő szlovén, magyar, horvát apák, szlovén gyermekeik stb. munkahelyi (iskolai), közéleti és egyéb nyelvhasználata hogyan és milyen mértékben érvényesül ezeken a területeken a különböző életszituációkban. A táblázatokban a települések 1., 2. vagy 3. arab számmal jelölt rovataiban vannak feltüntetve a nyelvi megnyilvánulások, a szlovének, a magyarok és a horvátok egyaránt. Az 1-es szám alatti számjegyek az elsősorban, a 2-es és a 3-as szám alatti számjegek viszont a másodsorban vagy harmadsorban történő nyelvhasználatot jelölik. Az a), b), c), d) betűk pedig a munkahelyen való nyelvalkalmazás négy területét jelzik, azaz a fölötteseikkel, a 41
