Varga József: Nyelvhasználat, névdivat (Lendva, 1999)

2. Az anyanyelv (szlovén, magyar, horvát) használata és a névdivat

2. AZ ANYANYELV (SZLOVÉN, MAGYAR, HORVÁT) HASZNÁLATA ÉS A NÉVDIVAT

Ebben a fejezetben elsősorban a vizsgált személyek vezeték- és keresztnevének hivatalosan anyakönyvezett ortográfiáját jegyzem le, valamint a közéletben, a mindennapok gyakorlatában használatos alakjaikra vagyok kíváncsi. Másodsorban a megkérdezett személyek születési adatait írom le. Harmadsorban pedig megállapítom az illető személyek hivatalosan anyakönyvezett anyanyelvét és nemzetiségét. Mindhárom esetben a vizsgált személyek saját bevallása alapján rögzítem a kapott adatokat a felnőttek és a gyermekeik esetében.

Kimutatom még a nemek megoszlási arányát is.

2.1. A kutatás és feldolgozás metodológiája:

1991-ben kezdtem el tanulmányozni a társadalmi, nemzeti és nyelvszociológiái problémákat is érintő anyanyelvhasználati sajátosságokat és változásokat a Muravidék ötven vegyes házasságán belül, a három nyelv (magyar, szlovén, horvát) közéleti, szórakozási, vásárlási és egyéb érintkezésterületi, az otthoni, a munkahelyi és az iskolai alkalmazásának szempontjából.

A kutatás főleg a magyar nyelv érvényesülését célozta meg elsősorban a különböző, vidékünkön is egyre gyakrabban érvényesülő vegyes házasságokban (magyar-szlovén, magyar-horvát, magyar-egyéb), illetőleg a nyelvek alkalmazását otthon, a családon belül, a munkahelyen, azaz az iskolában, a szórakozáskor, a bevásárláskor, a közéleti ügyek intézésében és más tevékenységi ágazatokban.

11