Varga József: Nyelvhasználat, névdivat (Lendva, 1999)
2. Az anyanyelv (szlovén, magyar, horvát) használata és a névdivat
Az ötven vegyes házasságon belüli nyelvhasználatot, a magyar, szlovén és horvát nyelv alkalmazását a következő négy, jobbára magyar lakosságú faluban vizsgálom meg tíz-tíz, illetőleg húsz családban: Csente (10), Felsőlakos (10), Göntérháza (10), Hosszúfalu (20). A kérdőív összeállításakor megpróbáltam olyan közösségi-egyéni (társadalom, nemzet, család, iskoláztatás, művelődés, szórakozás stb.) területeket felölelni, problémakörökre felfigyelni, azaz ezekre válaszokat keresni, amelyek szorosan összefüggnek a mindennapi élet gyakorlásának szerteágazó tevékenységeivel, de biztosítékot, illetőleg lehetőségféleséget is szavatolnak a nyelvi viszonyok, érvényesülések, nemzeti és emberi magatartásformák, valamint identitásértékek és -érdekek megvalósításában és megvalósulásában. így tíz problémakört érintettem, jelöltem vagy inkább határoztam meg a kérdőívben, s ezek feldolgozása alapján próbáltam meg bizonyos valóságképet nyerni a három nyelv használatára vonatkozóan. Emellett természetesen még olyan információhoz is hozzájutottam, amelyek tükrözői lehetnek, azaz tükrözői is a két nép együttélésének, olyan társadalmi és személyi megnyilvánulásainak, amelyek reálisan szemléltet/het/ik, sőt igazolhatják vagy akár alátámasztják vagy cáfolják azt a tényt, hogy a „másság” milyen mértékben, értékben és módon valósulhat, valósul meg - de főleg milyen értékrenddel érvényesül - az évszázadok során egymás mellett élő szlovének és magyarok közös életvitelében. Ez nagyon fontos föltétele annak, hogy az itt élő magyarság milyen értékbesorolási helyen szerepel és érvényesül a többségi nemzet politikai és egyáltalán emberi szemléletrendszerében. Vagyis hogyan fogadja el, milyen mércével a kisebbséget, mennyire támogatja annak másságjellegü törekvéseit, hogy az megtarthassa és fejleszthesse nemzeti identitását teljes mértékben. Tisztában vagyok azzal, hogy az ötven család (184 személy) és a kérdőív egyszerűsége (esetleges hiányosságai), túl tömör megfogalmazású adatai még nem elegek ahhoz, hogy teljességben elfogadható tudományos általánosításokat vonhassunk le azokból, vagyis ezek az adatok még nem szavatolhatják a hitelesség és realitás követelményrendszerének teljes igényeit, de értékes jelzésül szolgálhatnak a nyelvállapotot illetően. 12