Varga József: Nyelvhasználat, névdivat (Lendva, 1999)
1. Bevezető
ezek megvalósítására az anyagi és személyi föltételek szavatolása mellett. A Muravidéken élő őshonos és államalkotó szlovének és magyarok anyanyelvhasználatára és névalkalmazására nagyban hatnak azok a szellemi és érzelmi tényezők is, amelyek az első világháború után, a trianoni békeszerződés következtében Magyarország feldaraboláséival jöttek létre, továbbá az emberi és közösségi ellentétek a két nép közt az azóta eltelt mintegy nyolc évtizedes időszakban. A nyelvhasználat meghatározása egy adott időben reális, hiteles tényként fogadható el, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ez a tény vagy inkább állapot minek a következménye, milyen előzmények játszottak közre az illető nép társadalmi, politikai, oktatási és művelődési életében, valamint, hogy ezek az identitásukat lényegében jellemző (meghatározó) sajátosság]egyek megváltoztak, elveszítették igazi nemzeti karakterüket. Ha így közelítjük meg a muravidéki magyarság önazonosságát, nyelvének alkalmazását, névhasználatát és -alakulását, akkor már azt is könnyebben megértjük, hogy magyarságtudatában, anyanyelvének alkalmazásában, névadásában, népéhez való érzelmi kötődésében és önmaga vállalásában miért sérült, sorvad. Ezeket meggátolandó tartom szükségesnek, hogy társadalmunkban olyan változásokat hozzunk létre a politika, az oktatás, a művelődés és a kapcsolattartás területein, amelyek annak azonosságjegyeit megerősítik, gazdagítják és megőrzik. Az anyanyelv használatának, érvényesülésének és a személynevek adásának, valamint divatjának jelentős szocio- és pszicholingvisztikai, geolingvisztikai és nyelvpolitikai jűnkciója van és lehet a Muravidéken élő magyarság életvitelében és alakulásában fennmaradása érdekében. A szerző 10
