Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem
ORALHISTORY.hu 3. Csabai Hugó: GYEREKKÉNT A TÖRTÉNELEM VIHARÁBAN Az 1956-os forradalomban Sárváron vettem részt - 16 évesen majd Ausztriába kellett disszidálnunk. Onnan mi Svédországot választattuk. Engem, mivel fiatalkorú voltam, Lund városban egy farmercsaládhoz osztottak, ott dolgoztunk. Egy év után a hívó szóra hazajöttem Magyarországra. A hívó szó az volt, hogy „megtévedt fiatalok gyertek haza, nem lesz bántódásotok". Hittünk az otthoni ígéretnek, és egy év után Trelleborgban felültünk az akkori NDK felé tartó hajóra. Sassnitzban kikötvén már gyanús volt minden, hiszen a parton szovjet katonákat láttunk, sötétruhás géppisztolyos NDK-s rendőrökkel. Innen már nem volt visszaút. Nálunk volt egyéves munkánk eredménye: két bőrönd ruha és egy kismotor. Leszálltunk a hajóról, bekísértek bennünket egy épületbe, és megpróbáltak bennünket kihallgatni. A kihallgatás nem sikerült, hiszen tolmács hiányában nem is sikerülhetett. Egynapos bezártság után civil ruhás rendőrök Berlin felé tartó vonattal vittek tovább bennünket. Berlinben újabb egy nap és újabb, váltott kísérőkkel Drezda, majd Csehszlovákia. Pozsony után feltűnt a komáromi Duna-híd, s természetesen a magyar határ. Ránk zárták a vasúti fülkét. Itt már nemcsak mi ketten voltunk, hanem Nyugat-Németországból s máshonnan is jöttek. Kis idő múlva megjelentek a civil nyomozók és bekísértek bennünket a komáromi ügyészségre. Még láttuk, hogy a motorokat elviszik a poggyászkocsiból (kb. egy év múlva adták vissza). Komáromban egy szobába tereltek bennünket, és megkezdődött a kihallgatások sorozata. Néha kinyitották az ajtót, és civil ruhás valakik próbáltak tőlünk információkat szerezni. Éjszaka lett, és elvittek bennünket (természetesen nem közöltek velünk semmit sem) Győrbe a karhatalmista laktanya fogdájába. Itt újabb kihallgatások sorozata. A legtöbb kérdés így hangzott: „Mit csináltál?", „Hol voltál?" Mivel egyenként vittek be kihallgatásra, a visszatérő mindig elmondta, mire készüljünk, mire ne válaszoljunk, mire vigyázzunk. Mikor én voltam a soros, nálam még a svéd-magyar szótárt is széttépte a kihallgató. Sajnos néhányan már a kihallgatás után nem jöttek vissza közénk, hanem elvitték őket valószínűleg Budapestre, a gyűjtőbe. Minket a sorozatos kihallgatások után elengedtek, miután semmilyen terhelő vallomást nem sikerült kicsikarni belőlünk. Utólag derült ki, hogy Sárváron ekkor már tudták, hogy itthon vagyunk, természetesen csak a rendőrségen. Az információkat is a rendőrség próbálta beszerezni tőlünk. Minden nap volt, illetve voltak olyanok, akiket elengedtek. Mi, nyugat-dunántúliak hárman voltunk, engem engedtek ki először. Egymásról itt már nemigen tudtunk, hiszen igyekeztek bennünket elkülöníteni.
