Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

kívül fiatal (még 16 éves sem volt), „baby”-nek nevezte, és csokoládét adott neki. Egyébként az első héten nem kaptak sem ételt, sem italt, emiatt a teljesen kimerült katonák közül jó néhányan meghaltak. Aki teljesen éhesen került fogságba, az nem élhette túl a következő napokat. A mintegy nyolcvanezer fogoly élethalálharcot vívott. Később Jánosnak ismét szerencséje volt, mert a fiatalabbakat a konyhára küldték, különböző segédmunkákra. Ott tapasztalta, hogy az amerikai katonák, a többi nemzethez viszonyítva, mennyire jól éltek. Csak példaként említette, hogy étkezésekkor - önkiszolgáló jelleggel - nyolc étel közül válogathattak.

János hatvan év távlatából őszintén beismeri, hogy annyira fiatalon kevésbé tragikusan élte meg a könyörtelen eseményeket, mint a már érett emberként odakerült katonák. A konyhából titokban mindig sikerült nekik annyi élelmet kicsempészni, hogy az ismerősöknek is jutott belőle valamennyi. Három hónapot Regensburgban töltött, és csak 1945. augusztus 18-án érkezett haza.

Ausztriában megkérdezték tőlük, hogy Sztálinhoz vagy Titóhoz akarnake menni. A tizenhárom dobronaki fiatalember az utóbbit választotta, így kerültek szerencsésen a Muravidékre. Rogasevcinél lépték át a határt, ami azokban a napokban nagy veszéllyel járt. Az új partizánhatalom emberei megállították őket, és elszedték tőlük a szép amerikai uniformisokat, így rongyos, kopott ruhákban érkeztek haza.

Amióta távol voltak, otthonról semmilyen levél, információ nem érkezett hozzájuk. Jánost otthon senki sem fogadta, hiszen a háború végét követően családját internálták. Az édesapját, aki a falu bírája volt, Filócra vitték, az édesanyja és a két nővére viszont a kidrióevói gyűjtőtáborba került. A családot részben apja funkciója miatt szállították el, részben azért, mert volt némi jövedelmük. A faluban sokan rossz szemmel nézték őket, ezért bizonyára ellenük is vallotak, remélve, hogy a birtokuk talán majd másoknak juthat. Édesapja elmesélte neki, hogy a filóci „lágerban” rettenetesen bántak velük, különösen egy „Puklasti Miha” nevű személyt emlegetett gaztetteiről. Egyebek mellett - állítólag táncoltatta a rabokat (ezért azok gúnyolódásból „táncmesternek”

74