Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

nevezték), közben pedig verte őket, majd motorkerékpárral végiggázolt a hátukon stb. Minden szörnyűség ellenére az édesapja előbb hazakerült, mint a család többi tagja, valamikor 1945 szeptemberének közepén. A többiek csak a hónap végén térhettek haza Dobronakra. Édesanyja tífuszt kapott a gyűjtőtáborban, aminek következményeként - habár csupán negyvenéves volt - soha többé nem nőtt ki rendesen a haja. Egy asszony, akit János is ismert, sajnos ott halt meg.

A későbbiek során már nem bántalmazták őket, azt viszont biztosan tudja, hogy úgy 1950-ig rendszeresen megfigyelték a családot (és természetesen másokat is). Biztos abban, hogy ennek oka elsősorban a nemzetiségi hovatartozásuk. Közben János az alsólendvai polgári iskolába került, majd az érettségi után a maribori mezőgazdasági szakközépiskolába. Az utóbbit 1950-ben fejezte be, majd elvitték katonának. A mezőgazdasághoz már a háború alatt, egy keszthelyi látogatás alkalmával kedvet kapott, amikor édesapjával ott járván néhány érdekes szakmai módszert megtapasztalhatott. A maribori szakközépiskolában a magyar nemzetiségű fiatalembert kedvesen fogadták, az ottani kapcsolatokból máig tartó barátságok szövődtek.

A katonaság után Jánosnak el kellett mennie Boszniába, a Doboj - Banja Luka közötti vasutat építeni, így lekésett az egyetemi beiratkozásról. Mezőgazdasági technikusként Alsólendván próbált 1952-ben elhelyezkedni. Három hónapig dolgozott is a Mezőgazdasági Szövetkezetnél (közismert nevén: zadruga), ám fizetést nem kapott. Megkérdezte az illetékes vezetőtől, miért nem fizetik meg a munkáját, amire az volt a válasz (minden indoklás nélkül), hogy neki nem szabad bért fizetni. János nagyon csalódott volt. Mivel a későbbi feleségével már a maribori tanulmányai közben megismerkedett, egy ptuji látogatás alkalmával (ott dolgozott a menyasszonya) lehetőség kínálkozott, hogy az ottani pincegazdaságnál helyezkedjen el. Jani élt a lehetőséggel, és másnap már dolgozni is kezdett. Az említett cégnél a későbbiek során nagyszerű pályát futott be, később - hosszú évekig - a cég rendkívül sikeres igazgatója volt. Nem politikai, kizárólag szakmai okokból került a társadalmi „ranglétra” magas fokára.

75