Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
Sztálin és Tito közül választhatott A ma a kelet-szlovéniai régió egyik legismertebb borszakértőijeként ismert, Ptujban élő Göncz János 1929. december 18-án, Dobronakon született, egy szalmatetős házban, az ún. Patakszerben. A szülői házban tíz esztendeig éltek, majd egy másik házat vásárolt a család. Édesapja géplakatos volt, édesanyja pedig a mezőgazdasági és a házkörüli teendőkkel foglalkozott. Jánosnak, akit a baráti köre leginkább Janinak becéz, két nővére volt. Dobronak akkoriban státusát illetően nagyközség volt, mintegy 1300-1400 magyar ajkú lakossal. János emlékezete szerint a tanítókon és a csendőrökön kívül nem élt akkor a faluban más nemzetiségű személy. Ettől függetlenül „magyarkodni” nem nagyon lehetetett, hiszen a hatalom azt különböző eszközökkel megakadályozta. Az édesapjának a családi névből el kellett hagynia a „z” betűt annak érdekében, hogy az iparengedélyt zökkenőmentesen kiadják neki (tehát csak Gönc szerepelhetett a Göncz helyett). Kisgyermekkorát János nagyon hányatott időszakban élte meg. A Göncz családnak mindig volt annyi pénze, hogy a kenyéren és a ruházaton nem kellett takarékoskodniuk. Az édesapa - egy segéddel és két inassal - főleg cséplőgépek javításával és különböző kazánok előállításával foglalkozott, de javított kerékpárt is, apróbb edényeket is foltozott és cinezett is, ha kellett. A szorgalmasan végzett munka eredményeként - amint már utaltunk rá - 1939- ben egy másik, a korábbinál tágasabb és modernebb házat vásárolhattak. A 20. század harmincas éveiben Dobronakon két kovács, János apján kívül 69
