Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

személyesen a harmincas évek derekán az irodalmi szlovén nyelv mellett bon­tott zászlót, amit azzal magyarázott, hogy ily módon is állást kívánt foglalni a szlovén nemzethez tartozása kérdésében, az ún. vend teóriával szemben. A vend teóriának egyik meghatározó képviselője volt az elcsatolás időszakában a pári­zsi békekonferencia számára álláspontot kialakító, muravidéki származású Mikola Sándor. Camplin - a vend teória elítélését kivéve - elismeri Mikola tu­dományos munkáját. Mikola unokaöccsével később baráti kapcsolatot ápolt. A két világháború közötti időszak másik jeles muravidéki egyházi szemé­lyiségét, Szlepecz János muraszombati esperesplébánost Camplin szintén sze­mélyesen ismerte. Több évet töltött a szaléziánusok által irányított muraszom­bati iskolában, az ún „Martiniséében”, ahol a tekintélyes esperesplébánossal gyakran találkozott. Egy érdekességet is elméséit róla, amit „a saját szemével látott”. Szlepecznek olyan hosszú pipája volt, hogy amikor rá akart gyújtani, egy cselédnek kellett abban rendszeresen segédkezni, mert annyira hosszú volt a pipa nyele, hogy azt a saját kezével nem érhette el. Az esemény a fiatal papnö­vendékek, illetve a diákok szemében szokatlan látványnak számított. Szlepeczet egyébként - még ha az esperes a szerzetesrendet különösképpen nem is kedvel­te - nagyon jó embernek tartotta, aki az irodalmi szlovén nyelvvel szemben a muravidéki nyelvjárást támogatta. Arról is tud, hogy Klekllel voltak különbö­ző konfliktusai, mivel Szlepecz - szláv származása ellenére - inkább a magyar állam és a magyarság mellett foglalt állást. Klekl később elmesélte Camplinnak, hogy ő személyes ellentéteik ellenére is imádkozott érte, amikor Szlepecz meg­halt. Kleklnek állítólag álmában is megjelent, és megcsókolta őt, majd egy ki­csit ironikusan, muravidéki tájszólásban azt mondta neki, hogy „most meg csak tovább bosszankodjál, ha még mindig mérges vagy”. A nyelvhasználat kér­désében mindketten (Szlepecz és Klekl is) a muravidéki szlovén nyelvjárást tá­mogatták. Camplin, akit szlovén költőként is számon tartanak, Szlepecz halá­la alkalmából verset is írt, amelyet azonban Kiekei a Novine c. hetilapban nem jelentetett meg. A vers később elveszett. A 20. század első felében a vidéken élt harmadik nagy egyházi személyiség, Jerič Iván visszaemlékezéseinek hitelességéről Camplin nem tud véleményt for-50

Next

/
Thumbnails
Contents