Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
nem változott, az életszínvonal változatlan volt, minden korábbi ígéret ellenére. Iván atya emlékszik a Tkalecz-féle, ún. Mura Köztársaság időszakának egy epizódjára is, mikor egy csapat katona jelent meg Bagonya határában, aminek láttán édesapja kétségbeesetten rohant haza a mezőről, hogy az ablakot, ajtót szekrényekkel eltorlaszolja, nehogy valaki azon keresztül lövöldözzön rájuk. A későbbiek során, már mint papnövendék, három hetet töltött az akkor tekintélyes Klekl plébános mellett, akire mint széles látókörű, szent életű emberre emlékszik. Véleménye szerint Klekl a szlovén nemzeti érdekek nagy pártfogója és harcosa volt, aki politikai tevékenységét megfontoltan végezte. Camplin szerint Klekl rendkívül érzékeny volt a Muravidék sajátosságaira, ezért nem véletlen, hogy autonómia-elképzeléseit is úgy készítette el, hogy a terület akár Magyarországhoz, akár a délszláv államhoz kerül, bizonyos fokú autonóm státust élvezzen. Camplin Iván egyértelmű véleménye, hogy a trianoni döntés a magyar nemzetnek, így a Mura mentén élő magyar közösségnek is óriási tragédiát jelentett. Ettől függetlenül ő a két világháború közötti időszakban jelentősebb szlovén-magyar nemzetiségi ellentéttel nem találkozott. Állítja, hogy a korabeli délszláv állam - legfőképpen az oktatás keretében, de egyéb módon is - a jugoszláv nemzeteszme megteremtésén fáradozott. Camplin plébános úr többször megerősítette, hogy az ő nemzedékét - a gimnáziumban és a papnöveldében egyaránt - erőteljes szlovén és jugoszláv nemzeti szellemben képezték. Hogy annak akkor különösebb magyarellenes elemei lettek volna, arra nem emlékszik. Az új hatalom által a Mura mentére telepített tisztségviselők és tanítók - túlkapásokkal és agresszív módszerekkel egyaránt élve - rövid időn belül megpróbálták az ún. irodalmi szlovén nyelvet érvényesíteni, ami a muravidéki szlovénekből (közöttük Klekből is) ellenszenvet váltott ki. A szülőfalujában, Bagonyán tevékenykedő tanító ugyan nem volt különösképpen agresszív, ezért e kérdést illetően nem is volt ott jelentősebb ellentét. Hazai (értsd: muravidéki szlovén) tanító akkor csak nagyon gyér számban akadt a vidéken. Camplin 49
