Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
„Ha jót akarnak, a megtörténtekről ne beszéljenek... A ma Alsólendván élő B ír ó József egy szegény hetési család negyedik gyermekeként, 1926. július 3-án született, Göntérházán. Születésének időpontja egybeesett az aratással, így az édesanyja már egy héttel a szülés után marokszedésre kényszerült. Később mesélték neki, hogy őt is a mezőre vitték akkor, ahol egyhetes újszülöttként néhány egymásnak támasztott kéve védte őt a forró naptól. Az általános iskolába 1933-tól, szülőfalujában járt. Tanítója egy Prinčič Stanislav nevű, Isztriából ideköltözött ember volt, aki egy kicsit magyarul is megtanult. Bíró bácsi ma is nagyon becsületes és igazságos embernek tartja őt. Az oktatás a hatalom elvárásainak megfelelően azonban szlovénul zajlott az iskolában, ahová mintegy ötven, döntő többségében magyar gyerek járt. A tanító szigorú volt, főleg a tudás számonkérésében. A kevésbé szorgalmasak többször ki is kaptak tőle, így volt olyan hét, hogy kétszer is vesszőt kellett vágni a közeli határban (mivel sok vessző eltört a lusta gyerekek hátán). Prinčič tanítónál még a néhány cigány származású gyerek is jól megtanulta leckét, és később szorgalmas ember lett belőlük. Göntérháza akkor színmagyar falu volt, csupán három szlovén származású családot tartottak számon (náluk viszont nem volt gyerek). Az iskolába járt azonban néhány szlovén gyerek is a hidvégi kolóniából, akiknek a háza a göntérházi kataszteri határban állt. Bíró József a korszak hangulatára utalva hangsúlyozta, hogy aligha vehető zokon, hogy a családokban akkor a gyerekek a magyarságszeretetre alapozott nevelésben részesültek. Az idősebbek sokszor 39
