Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
el a körjegyzői feladatait. Amikor 1944 végén az orosz csapatok már az ország nyugati részeit is veszélyeztették, a mezőgazdasági kurzus hallgatóinak el kellett hagyniuk az épületet. Oda helyezte át székhelyét a magyar Mezőgazdasági Minisztérium. Fordán József a mezőgazdasági tanfolyamon szerzett bizonyítvánnyal emlékezete szerint 1944. november 10-én vagy 11-én érkezett haza Pincére. A német megszállást az emberek általában nem jó szemmel nézték, mint ahogy a nyilas hatalomátvételt sem, ám azokban a zűrzavaros időkben, különösképpen a frontokat megjárt, testileg, szellemileg megviselt emberek, túlságosan nem estek kétségbe az esetleges fordulatok, tragikus események kapcsán. József véleménye szerint egyszerűen minden iránt közömbössé váltak, a „majd csak lesz valahogy” jegyében. A háború utolsó hónapjaiban a Mura mentén is válságos volt a helyzet. A fiatalokat, különböző ürügyekkel és más-más formában mozgósították, a leventéket is elvitték. Józsefnek - az elvégezett tanfolyam révén - őstermelői felmentése volt, ez is oka lehetett, hogy nem vitték el sehová. Önmagában azonban ez valószínűleg nem lett volna elegendő, és mivel mindeneképpen el kívánta kerülne az ismételt harctérre kerülést, belépett a nyilas pártba, még ha nem is azonosult teljes mértékben annak céljaival. így 1944 végén, illetve 1945 elején otthon maradhatott, mert felmentést kapott minden katonai kötelezettség alól. Amikor 1945 tavaszán megérkeztek az oroszok, Fordánék az egyik szőlőhegyi pincéjükben voltak éppen. Egy orosz katona belelőtt a pinceajtóba, ezután József kinyitotta azt, és így szólt hozzájuk: „Bratyuska ne streljaj!”, tehát hogy ne lőjenek, majd hozzátette, hogy ők jugoszlávok. Ez bizonyára megnyugtatta az oroszokat, akiknek nyilván nem volt pontos helyismeretük, így nem tudhatták, hogy Pincére érve már átlépték a trianoni határt. Nem is lőttek többet, sőt utána inni kezdtek a hazaiak által adott borból. Az iránt azonban élénken érdeklődtek, hogy József, mivel talpraesett fiatalember volt, nem volt-e katona. Ő természetesen nem mondta meg nekik az igazat, hiszen az végzetes lett volna. Azt füllentette, hogy szívpanaszok miatt nem sorozták be. 36
