Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
Tud olyan esetekről, hogy Alsólendván a járási hivatalban a környékbeli magyar emberek ügyes-bajos dolgaikat magyar nyelven szerették volna intézni, Metlikovec hivatalnok azonban azt következetesen elutasította, azzal a magyarázattal, hogy nem bírja, azaz ismeri kellő szinten a magyar nyelvet, ami nem felelt meg a valóságnak. József már nagyon fiatalon, több ízben is - mint édesapja „küldönce” - megjárta a lendvai főszolgabírói hivatalt. Különböző határátlépési okmányokat, ügyeket intézett, mivel ő akkorra viszonylag jól beszélt szlovénül (szülei, illetve az idősebb nemzedékhez tartozók azonban nem). Hogy a hivatalnokok mégis szóba álltak vele, egy fiatal kamasszal, az édesapja ismertségének volt köszönhető. Édesapjának tekintélye volt a vidéken, még úgy is, hogy nem tudott szlovénül. A húszas évek elején a jugoszláv hatósági szervek engedélyezték, hogy a pinceiek - igazolvánnyal - rendszeresen eljárjanak szentmisére a kerkaszentmiklósi plébániatemplomba. Az elcsatolás után egy-két évig még ott keresztelték a gyermekeket is, temetni azonban - József ismeretei szerint - a pap már nem járhatott át Pincére. A későbbiek során aztán fokozatosan minden funkciót átvett a lendvai plébánia, és az emberek is kezdték megszokni az alsólendvai misejárást. A délszláv államban a két világháború között végrehajtott földreform rendkívül hátrányosan érintette a pincéikét. A magyarok ugyanis nem kaphattak földet. Pincén csak három gazda, illetve család volt kivétel, akik valamilyen módon 0ózsef véleménye szerint esetenként hazugsággal) igazolni tudták szláv származásukat. A falu határába azokban az években ún. „beguncokat”, azaz telepeseket telepítettek. A magyarok, akik föld nélkül maradtak, nem nézték jó szemmel a jövevényeket, s ebből számos konfliktus származott. Több esetben még a gyermekek is csetepatékat rendeztek egymás közt, pedig a pincemajoriak nem Pincére, hanem a közeli telepesfalu, Benice iskolájába jártak. Az évek múlásával azonban enyhültek az ellentétek, az emberek kezdték elfogadni egymást. A pinceiek a két világháború között talán az átlagosnál jobban reménykedtek a trianoni békediktátum revíziójában, a magyarságot ért sérelmek or-31
