Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

megpróbálták lejáratni, rendszeresen azzal vádolták a magyar lakosságot, hogy ők a bűnösök a második világháború helyi eseményeiért, és minden rosszért, ami a Mura mentén történt. Sándor ilyenkor mindig elmondta, hogy egyéni felelősség természetesen terhel személyeket, mert sajnos hibákat a magyarok közül sokan követtek el, ám az általánosítás elfogadhatatlan. (Ezzel a véleményével sajnos nem ért el nagyobb hatást.)

A II. világháborút követő időszaktól 1962-ig a muravidéki magyarságnak legalább a 95%-a nem mehetett Magyarországra. Akinek sikerült netán, annak igen bonyolult vízumbeszerzési eljáráson kellett keresztülmennie. Varga Sándor csak 1965-ben látogatott Magyarországra, amikor megnyílt a Hosszúfalu- Rédics határátkelőhely. Ebben az időszakban a nála fiatalabbakban a nemzeti tudat rohamosan gyengült, mert a magyarságról és Magyarországról semmi jót nem hallottak. Őt az anyaországtól való teljes elzártság éveiben is erősen foglalkoztatta a magyarság számára egy olyan érdekvédelmi szervezet létrehozásának kérdése, amelyet jogilag be kell építeni az adott rendszerbe, ennek érdekében még többet tett, amikor 1954-ben kezdeményezték a kommunista pártba való felvételét (amire aztán csak sokkal később, igen körülményesen, 1959-ben került sor).

A muravidéki magyar iskolákban végzett munka minőségével már közvetlenül a háború után gond volt, hiszen a magyar tanítók legtöbbje - akárcsak az I. világháború után - elhagyta a vidéket. Formálisan tehát a magyar iskolarendszert létrehozták, ám számos esetben magyarul nem tudó tanítókkal. Néhány esztendő elteltével, mikor nyilvánvalóvá vált a szülők számára, hogy gyermekeik tudásszintje elmarad a szlovén iskolákban tanulókétól - főleg Lendván és Dobronakon -, a beíratáskor egyre nagyobb számban a szlovén iskola mellett döntöttek. Sándor szerint bizonyos értelemben divattá vált akkor az ilyen elhatározás, másrészt a magyar nyelvű középiskola hiánya is befolyásolta a döntést. Magyar tannyelvű középiskola akkor csak a Vajdaságban volt, ahová nagyon kevés fiatalnak sikerült eljutni, nekik is körülményesen. Azok a szülők, akik gyermekeiket tovább kívánták taníttatni, mindenképpen a szlovén iskolát választották szívesebben.

24