Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

Sándor emlékszik egy olyan esetre a szűkebb környezetében, amikor a magyar iskolát befejező gyerek egy muraszombati szakközépiskolába került, ám azt rövid idő után ott kellett hagynia, mert nem ismerte a szlovén nyelvet. Lassan aztán elfogyott a magyar iskolákból a tanuló. Hosszúfaluban például már csak néhány hosszúfaluhegyi és roma gyermek maradt 1957-re. A közmű­velődési szervezet 1952-ben, a közigazgatási átszervezés révén megszűnt, így nem volt olyan szerv, testület, amely akkor szót emelt volna a magyar oktatás­ügy érdekében. Minden kis község maga döntött e nagyon fontos kérdésről, ami a magyarság szétszóródását jelentette, így egységes álláspont nem alakult ki. Varga Sándor a szlovén hatalom részéről közvetlen beolvasztási tendenci­át ugyan nem észlelt, azt persze már kevésbé tudhatja, hogy „belülről” ők mit gondoltak minderről. Az illetékes köztársasági hivatalból Vladimir Majhen 1958-ban Lendvára érkezett, hogy tegyenek valamit a magyar iskolák érdeké­ben. Majhen a tanítókat színvonalasabb oktatásra buzdította. Járási szinten azonban nemigen foglalkoztak a kérdéssel. Sándor szerint az egész iskolai her­cehurca, majd a kétnyelvű oktatás bevezetése inkább a körülmények függvénye lett, és kevésbé a konkrétan kimutatható politikai manipuláció következmé­nye. A kétnyelvű oktatás bevezetését a szlovénok ellenezték, sőt a magyar taní­tók közül is néhányan amellett kardoskodtak, hogy csak szlovén nyelvű isko­lák legyenek. Akkoriban több szakmai tanácskozás zajlott a kétnyelvű oktatás bevezeté­séről, persze abban az időben még lehetetlen volt felmérni, hogy milyen elő­nyökkel vagy buktatókkal járhat az új modell. Varga Sándor már 1962 táján észlelte, hogy nehézségek vannak. Az egyik fő problémát abban látta, hogy a muravidéki tanítók nem voltak felkészülve erre az igényes feladatra. Ők akkor már többnyire szlovén tanítóképzőt végeztek, nem nagy lelkesedést mutattak a kétnyelvű oktatás iránt. A Kommunista Párt keretében már 1957-ben ko­moly viták zajlottak a magyarok lakta vidék oktatási problémáiról. Hogy a kétnyelvű modellt akkor bevezették, azt véleménye szerint közvetve az befolyá­solta, hogy éppen akkor tetőzött a vita Jugoszlávia és Ausztria között a karintiai 25

Next

/
Thumbnails
Contents