Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
A II. világháború poklában
tént, amikor megkezdődtek a különböző beszolgáltatások, majd a jegyrendszer bevezetése. A hatóság emberei akkor házról házra jártak, s ha valahol feleslegben lévő termést vagy állatot találtak, azt elvitték. Az emberek az adott körülmények közepette nem tiltakoztak az intézkedés ellen. Tudomásul vették, háború volt. A családban teheneket is tartottak, így Ferenc rendszeresen hordott tejet eladni az alsólendvai zsidó családokhoz. A Magyarországhoz történő visszacsatolást követően nem tapasztalt semmilyen különleges ellenszenvet velük szemben a lakosság részéről, ezért amikor 1944-ben az egyik rendszeresen látogatott ház szolgálója közölte vele, hogy többet ne vigyen tejet, mert „az urakat elvitték”, a hír nagyon meglepte és rosszul hatott rá. Már a Szálasi-féle hatalomátvétel előtt tudomására jutott néhányuknak, hogy az 1926-ban születetteket Balatonfózfőre szállítják, munkaszolgálatra. Véletlenül épp a hatalomátvétel napján kellett a leventeotthonnál jelentkezniük. A hétköznapi ember számára a politikai fordulat legfeljebb azt jelentette, amit egyébként a „bennfentesek” hangsúlyoztak, hogy ezután még elszántabban kell harcolni a szövetségesek, azaz a németek oldalán. Az emberek azonban erre sem reagáltak különösképpen. Alsólendva környékén akkor sem észleltek a lakosság részéről semmilyen ellenállást Magyarországgal szemben, még a nem magyar származásúak részéről sem. Háncs Ferencet és 1926-ban született társait Balatonfűzfőre szállították. Azt ígérték nekik, hogy az ott töltött időt beszámítják a katonaidőbe, ám erre nem került sor. Balatonfűzfőn néhány hétig egy vegyi üzemben, viszonylag kedvező körülmények között dolgoztak. Munkájukért bért, élelmet, szállást és dohányt kaptak. December második felében azonban már a németekkel együtt a lövészárkok ásásánál alkalmazták őket. Velük együtt mintegy hatszáz román is ott ásott. Karácsonyra - kérésükre - hazaengedték őket szabadságra, így Ferenc szenteste érkezett meg a hosszúfalui vasútállomásra. Újév után, január 2-án kellett volna ismét jelentkeznie a munkahelyen, ám közben a körülmények gyökeresen megváltoztak, a front elérte a Dunántúlt, és ők nem tértek vissza. Két nappal később, január 4-én jöttek a nemzetőrök 245
