Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

A II. világháború poklában

hozzájuk is, német katonák kíséretében. Mivel őt otthon találták, bekísérték a csendőrségre, és 11 társával együtt becsukták a börtönbe, azzal a magyarázattal, hogy nem mentek vissza munkaszolgálatra. Az egyik barátja nővérének a közbenjárására azonban még aznap este kiengedték őket. Olyan utasítást kaptak, hogy otthon várakozzanak a következő parancsig.

Január 8-án kellett jelentkezniük ismét, akkor Körmendre szállították őket. Onnan január 21-én Németországba kerültek, majd amerikai fogságba estek, ahonnan Ferenc csak 1945 augusztusában került ismét haza, Franciaország érintésével.

Németországban német katonai egyenruhába öltöztették őket. A február 13-i drezdai bombázást, ahol állítólag 200 ezer halott volt, Ferenc a helyszínen élte át, szerencsére sértetlenül megúszta. Április 20-ig kemény katonai kiképzésben volt részük, nyilván a fronton tervezték őket bevetni. Az életkörülményeik még akkor is tűrhetőek voltak. Azt követően a telefonvezetékek javításánál, rendezésénél segítettek, majd az oroszok közeledése miatt áthelyezték őket Münchenbe. Május 1-jén esett amerikai fogságba, több helybéli pajtásával együtt. Német területről Marseille-be, a francia tengerpartra szállították őket. A fogságban kegyetlen állapotok uralkodtak, egy hónapig egy darab kenyeret sem kaptak, csupán némi kekszjellegű pogácsafélét, de abból is nagyon keveset.

A helyszínre később jugoszláv katonai bizottság érkezett, akik a foglyok adatait aprólékosan begyűjtötték. Óriási szerencséjük volt, hogy a németektől kapott katonakönyvet és katonai törzsszámot még fogságba esésük előtt eltüntették, megsemmisítették, mert különben ki tudja, milyen sors várt volna rájuk. Hazatérésük után a helyi jugoszláv katonai kirendeltségen jelentkeztek.

Ferenc 1947-ben vonult be a jugoszláv hadseregbe, ahol két évet szolgált. A jugoszláv-magyar politikai ellentét kezdetét ott élte át, amikor Magyarországról általában csak a legrosszabbat lehetett hallani. Két év után, 1949-ben szerelt le. Nemsokára sikerült elhelyezkednie a lendvai Nafta kőolaj-finomító vállalatnál, ahol aztán negyven esztendőn át, egészen nyugdíjba vonulásáig dolgozott.

246