Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

A II. világháború poklában

lamelyest, emlékei szerint ez leginkább abból állt, hogy a jelöltek, illetve azok képviselője háztól házig ment, és kérte az embereket, hogy rá, illetve a jelöltjére szavazzanak. Nemegyszer egy pohár bor, netán egy megígért ebéd „alakította ki” a választók véleményét. Arra nem tud példát mondani, hogy a jelöltek a magyar nemzetiségű lakosságnak bármit ígértek volna jogaik, életkörülményeik javítása tekintetében. Ferenc nagyapja nem érdeklődött túlságosan a politika iránt, ám mint erősen magyar kötődésű ember, reménykedett valamilyen igazságtételben Magyarország javára. A harmincas évek végén egyre jobban várta a visszacsatolást. Amikor sor került rá, az nagy megkönnyebbülést jelentett számára.

A kettősbirtokosok a királyi Jugoszláviában a lendvahegyi részen is viszonylag könnyen közlekedhettek. Ferenc ismert rédicsi embereket, akiknek a trianoni határ délszláv oldalán volt szőlőterületük, és minden nehézség nélkül művelhették azt.

A hangulatos „hegyi” bálokra, amelyek egykor a Ribesek és a Hancék kertjében, később pedig a nevezetes Torma-kertben zajlottak, abban az időben - a szórakozás mellett — leginkább a szép magyar nóták miatt jártak el az emberek. Gyermekként a szélesebb térségben híres szentháromsági búcsúkat is nagyon várta, annak mindig megvolt a varázsa. Búcsúfia is jutott akkor a gyerekeknek.

Háncs Ferenc már a két világháború közötti időszakban is szívesen nyúlt magyar nyelvű újságért, amit a Balkányi-féle nyomda és könyvkereskedésben lehetett megvásárolni. Ezek többsége szabadkai, vajdasági lap volt (pl. a Frissújság), amit a nagyapja vasárnaponként rendszeresen megvásárolt, mikor templomba ment. A nagyapa ugyan nem tudott olvasni, de nagyon szerette hallgatni a feleségét, Ferenc nagyanyját, aki délutánokon hangosan olvasta fel neki az újságcikkeket. Ferenc is akkor szerette meg az újságot és az olvasást, ami számára azért is fontos volt, mert az iskolában magyarul erre nem volt lehetősége. Az olvasás iránti szeretete később is megmaradt, mikor Szerbiában - már a második jugoszláv érában - katonáskodott, a kötelező szerb napilap mellett az újságárusnál ott is a magyar nyelvű lapot kereste.

243