Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
A II. világháború poklában
A nagyszülőknek, illetve a családnak három szőlőültetvénye volt, ami a megélhetés szempontjából nem volt ugyan túlságosan jövedelmező, munkát azonban bőven adott. A szőlőművelésből a gyerekek is kivették a részüket. A szőlőfelvásárlás akkor sem dívott, a borból azonban lehetett valamennyit értékesíteni. Leginkább a magyar származású alsólendvai iparosok fordultak meg náluk vasárnaponként, és szórakozás közben vásároltak bort. A családi környezet teljes egészében magyar volt, a környéken azonban éltek szlovén származású családok is. Ferenc különösebb nemzeti ellentétet szőkébb pátriájában nem észlelt, bár nagyapja leginkább csak magyar emberekkel társalgott. A nyolcosztályos elemi iskolába Hosszúfaluban járt (1933-ban kezdte), amit rendes időben vele együtt csak hárman fejeztek be. Feri bácsi név szerint emlékezett valamennyi tanítójára. Az első osztályban Csizsek Margit tanítónő még túlnyomórészt magyarul beszélt, ám később - attól függetlenül, hogy a tanulók döntő többsége magyar nemzetiségű volt - minden osztályban csak szlovén nyelven tanítottak. Csupán a hittant tanulhatta, aki akarta, magyar nyelven. Volt időszak, amikor még a szünet alatt is akadályozták a magyar gyerekeket abban, hogy egymás közt az anyanyelvükön beszéljenek. Volt azonban olyan szlovén nemzetiségű tanár is, aki megértőbb volt velük. Peternel igazgató - aki a felsőbb osztályokban tanított - erősen magyarellenes emberként maradt meg az emlékezetében. Többször hangoztatta a magyar gyermekeknek, hogy „ti elmagyarosított szlovénok, azaz magyaronok vagytok”. A gyerekeknek rövid időn belül meg kellett tanulniuk szlovénül. Ferenc szerint azonban a kényszerjellegű tanítás - amit egy gyerek akkor talán nem is érzett annak - a legtöbb nebulónál mégsem hozott teljes sikert, hisz ő maga sem tudta, még a későbbiek során se, mondandóját szlovén nyelven tökéletesen előadni. Pedig nem volt rossz tanuló. Hittanra Bakan plébános úr, Jerič esperes úr, valamint Koren és Halász Dániel káplánok tanították. Közülük leginkább Jerič volt az, aki a hittanórán magyarul is beszélt, a többiek kevésbé. Arra is emlékszik, hogy hittanórán a pap a tanárral gyakorta társalgott különböző politika jellegű kérdésekről. A harmincas évek képviselőválasztásainak korteskedéseire is emlékszik va242
