Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

A II. világháború poklában

igazgatási egységhez Csente, Völgyifalu, Pince, Pincemajor, Petesháza és Benice települések tartoztak. A harmincas évek végén a községi hivatal a Tóka-féle házban működött. A család vagyoni helyzetére utal, hogy akkoriban egy szobában nyolc családtag aludt.

Egyik legkorábbi gyermekkori emléke Józsefnek az iskolai éveiből való. Mint utaltunk rá, Koconék közvetlenül Völgyifalu szomszédságában éltek Ezért a gyerekek az említett település elemi iskoláját látogatták, mivel az okkal közelebb volt, mint a csentei. József 1932-ben kezdett iskolába járni, a felidézett esemény azonban egy évvel később, második osztályos korában történt. Egy Ljubič Dimitrij nevű tanító őt és egyik osztálytársát megverte. A másik gyereket elvitték az orvoshoz, és ott elmondta, hogy József is kikapott. Apjának az volt a véleménye, és ezt hasonló esetekben mindig hangsúlyozta, hogy bizonyára jogosan kapott ki a gyerek, mert rossz volt. A tanító, feltehetően azért, mert az eseményről mindenki tudomást szerzett, mármint hogy Józsefet is megverte, őt és három testvérét áthelyezte a jóval távolabbi csentei iskolába. A tanító a következő tanévben már nem volt az iskolában, a Csentében oktató kollégája, a Csáktornyái származású Kolarič pedig visszahelyezte a Kocon fiúkat a völgyifalui iskolába. A gyerekek szempontjából nagy volt a jelentősége annak, hogy melyik iskolába járnak, hiszen - különösképpen tavasszal és ősszel, a rossz, járhatatlan utak miatt - Völgyifaluba eljutni sokkal kevesebb időt és erőt vett igénybe. A tárgyalt korszakban József édesapjának a műhelyben általában két segédje volt, de volt időszak, amikor négyet is foglalkoztatott. Gyakori volt, hogy édesapja a segédeket, illetve az inasokat a tágabb családi körből alkalmazta.

Egy asztalosmester érvényesülése, sikeressége szempontjából összehasonlítva a két világháború közötti helyzetet a II. világháború időszakával, József az utóbbit valamivel előnyösebbnek ítélte meg. Ennek egyrészt szubjektív okai voltak, hisz időközben a gyermekek a családban mind munkaképessé váltak, aminek nagy jelentősége volt. Másrészt a határ megszűnésével bővült a termékek, illetve szolgáltatások piaca, hiszen az ún. háborús években - József szerint mintegy fele-fele arányban - Kútfejről, Lovásziból, Kerkaszentmiklósról,

224