Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
érzett a katonaság iránt, ezért egyik barátjával megbeszélték, hogy úgy nyilatkoznak (ezt iratok hiányában senki sem tudta ellenőrizni), ők fiatalabbak az említett korosztálynál. így nem sorozták be őket, hanem a fiatalabbakkal együtt Németországba szállították. Sándornak közben a papokkal gyűlt meg a baja. Élt benne bizonyos ellenszenv még a jugoszláv érából, mikor a gyerekeket szlovén vallásgyakorlásra kényszerítették. Körmenden, abban a kaszárnyában, ahová kerültek, Sándor átélt egy döbbenetes kivégzést: a kaszárnyában működött rögtönítélő bíróság., amelynek ítélete alapján 3 személyt hajtottak a kivégzés színhelyére. Még a halálos ítélet kihirdetése előtt a pap felajánlotta az érintetteknek a szentségekben való részesülést, ám azt is - Sándor szerint durván és cinikusan - megjegyezte, hogy mivel viselkedésükkel kiérdemelték a halált, az már amúgy sem fog nekik különösképpen segíteni. Véleménye szerint a pap ridegebben szólt az elítéltekhez, mint a bírák. Ez az esemény végképp elmélyítette benne a vallással szembeni ellenszenvet. A korabeli rendszer kapcsán közvetve jegyezte meg, hogy amikor Magyarországon a rendszerváltás után be lehetett nyújtani az igényt a kárpótlásra, ő azt nem adta be. Úgy gondolta, hogy ha egykor úgy hozta a sors, hogy bizonyos vonatkozásban - még ha éretlen, fiatal fejjel is - kényszerhelyzetben még a Szálasi-féle rendszert is vállalnia kellett, akkor neki nincs erkölcsi joga arra, hogy azért kárpótlást követeljen. Többen elmarasztalták őt ezért, emiatt azonban nem neheztel senkire, ma is úgy gondolja, helyesen cselekedett akkor. A Szálasi-rendszer visszásságaira Varga Sándor már akkoriban felfigyelt. Többször is megemlítette, hogy azok, akik 1944-45-ben a muravidéki falvakban nemzetőrök voltak, néhány hónappal később már partizánként jártakkeltek. Ő az ilyen pálfordulásokra nem volt képes, mindig volt erkölcsi tartása. A későbbi viták során ez miatt sokszor a barátaival is konfliktusba került. Már gyermekkorában többen felfigyeltek rá, hogy milyen jó tanuló, ám mégis - miután több szakmában sikertelenül próbálkozott -, a háború alatt az volt véleménye magáról, hogy ő a világon egy felesleges ember. Még 1941-ben, pacifista beállítottsága ellenére, a katonai iskolával is próbálkozott. Sikertelenül. Magyarázatként azt hozták fel, hogy a jugoszláv elemi iskola nem nyújt 21
