Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Másutt raktak fészket
két, amelyeket az akkori hatalom tiltott. Az ének szövege papírra volt írva, s miután a tanítók keresni kezdték a cetliket, voltak olyan gyerekek is - ő is közéjük tartozott -, akik megették azt. Mivel azonban az egyik gyereknél megtalálták a papírt, ezután több napig az egész osztály be volt zárva tanítás után. Margit korán elhunyt édesapjának minden hozzátartozója a trianoni Magyarországon élt, ő mégsem járt a két világháború közötti időszakban a határ másik oldalán. A muravidéki magyar lakosság nagyon félt a jugoszláv hatalomtól, azért a közhangulat a magyarlakta falvakban a két világháború között nagyon rossz volt. Ő az erős magyar kötődést a nagyanyjától örökölte, aki erősen magyar érzelmű volt. Számtalanszor elmondta neki, ízes magyar nyelvjárásban, hogy ez a terület valamikor Magyarország volt, de „jöttek a szerbek, és határt húztak közénk”. A magyarok és a Mura mentére települt vagy betelepítettek közötti különböző konfliktusokban a legtöbb esetben a magyar nemzetiségűek húzták a rövidebbet. Kun Margit hangsúlyozta, hogy a magyarlakta területre betelepített szlovén családok is nagyon nehéz helyzetben voltak, hiszen ők (legalábbis a betelepítetteknek bizonyos része) Olaszországból szöktek át szlovén területre, a nemzeti elnyomás miatt. A délszláv hatalom a magyarok közé telepítette őket, ahol az emberek persze nem nézték ezt jó szemmel, hisz az őket megillető földek eltulajdonítóit látták bennük. „Én személyesen soha nem szlovén és magyar között, hanem ember és ember között tettem különbséget” - hangsúlyozta többször is Margit asszony. Arra nem tudott haragudni, ha valaki csak szlovénul tudott beszélni, kivéve, ha őt magyarsága miatt megbántotta. Azt aztán ő sem tűrte. Magatartását a következőképpen illusztrálta: „Nagy magyar voltam, ha csúfolták a magyarságot vagy Magyarországot, egyébként mindenkit tiszteltem és minden nemzetből voltak, vannak barátaim”. Margit véleménye szerint Alsólendván általában a betelepült hatalmi tisztviselők haragudtak a magyarokra. Úgy emlékszik, minden magyartól elvárták, hogy tanuljon meg szlovénul. Viszont voltak a tekintélyesebb szlovén nemzetiségű polgárok között nagyon becsületes, és a magyarságot segítő emberek is. 200