Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Másutt raktak fészket

Személyesen ismerte Tito elnököt

A külsejét és arcvonásait illetően Tolnay Klári neves színésznőhöz hasonlítható, ma Sárváron élő Madarász P áln é (szül. Kun Margit) 1923- ban született, Hosszúfaluban. Édesapja molnár volt, édesanyja parasztasszony. Fiatalon árva lett, édesapát már hatéves korában elveszítette. 9 évesen arra kényszerült, hogy a tanulás mellett dolgozzon is. Édesanyja a kötődéből hordott haza számára különböző textiltermékeket.

Margit 1929-ben kezdett szülőfalujában elemi iskolában járni, amely akkora már szlovén nyelvű lett. Csupán az első két osztály két tanítónője, Csizsek Margit és Zanfuchs Júlia beszéltek magyarul, valamint a hittant is magyarul tanították egy ideig. Utóbbira állítólag azért került sor, mert a maribori püspökség utasítást adott, hogy a gyerekeket tanítsák meg a vallás dogmáira, még ha magyarul is. A nyolc osztály során végig kitűnő tanuló volt, ezért reá esett a választás: középiskolába állami költségen mehetett. Ám édesanyja nem engedte el.

A gyerekek az iskolában jól megtanultak szlovénul, hisz a tanítók arra törekedtek, hogy tanítványaik minél előbb sajátítsák el a többség nyelvét. Később a hittant is csak szlovénul tanították. Olyan pap került Lendvára, aki a gyerekek tenyerét véresre verte, ha az esti imát nem tudták szlovénul elmondani. Gorombaságai odáig fajultak, hogy az iskolaigazgató kérte az áthelyezését.

A magyar gyerekekben, bizonyára a megkülönböztetés hatására, élt az összetartozás tudata. A magyar tanulók összefogva énekeltek olyan magyar éneke199