Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Őrségi visszaemlékezők
a Kerkán felépített malmoknak volt fontos szerepe, a létesítmények azonban jelentős mértékben afféle családi vállalkozásként működtek, mivel az általános szegénység és pénzhiány miatt nemigen fogadhattak fizetett munkaerőt. A különböző módon megtermelt termékeket nehéz volt eladni. A vágómarha és a sertés leginkább a muraszombati Benkó-féle húsgyárban kelt el. A parasztgazdaságok zöme csak annyit termelt, amennyit fel is élt. A húszas-harmincas években a gyermekek és a fiatalok az utcákon karikáztak, a kapornaki fiatalok még tekepályát is csináltak, valamint - Könye Dezső vezetésével - néhány színdarabot is betanultak. Lukács Péter is szerepelt egyszer egy színdarabban. A szűkebb térségben mindig is Hodos volt a jelentősebb település, ezért a kapronakiak mindig szorosan kötődtek az Hodoshoz. A nehéz megélhetési viszonyok miatt a két világháború között a faluból (és a vidékről is) többen elvándoroltak Amerikába, később néhányan Franciaországba. Lukács Péter 1938. május 1-jén rukkolt be az akkori jugoszláv hadseregbe, és 1945-ig, természetesen más-más ország zászlaja alatt, szinte mindig katona volt. Tizennyolc hónapot a macedóniai Bitoljban töltött. Amikor a jugoszláv hadsereg 1941 tavaszán felbomlott és szinte teljesen felszámolódott, többedmagával megszökött a hadseregből. A Dráván és a Murán csónak segítségével keltek át, aztán gyalog folytatták útjukat haza. A jugoszláv hadseregben egyébként semmit sem lehetett hallani a magyar revíziós törekvésekről. Amikor megérkezett haza, a németek már birtokukba vették a vidéket. Amikor 1941. április 16-án bevonult a magyar hadsereg, Kapornakon is hallották a nagy magyar nótaszót, ami Hódosról hallatszott. A magyar katonákat ugyanis Hodoson is, Salban is nagy lelkesedéssel fogadták. Lukács Péter lekésett az ünnepi ceremóniáról, de a jó hangulatban még volt része. Nemsokára azonban ismét be kellett vonulnia, akkor már természetesen a magyar hadseregbe, Sopronba. A katonai szolgálat során hazajött néhányszor, rövidebb időre, ám mindig visszahívták. A rossz hallása miatt közvetlen harci feladatokat nem kapott, szolgálata során leginkább a lovak ellátásánál segéd-123
