Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Őrségi visszaemlékezők

kezett. A magyar hadseregben ismerős, környékbeli emberrel nem szolgált együtt. A háború vége felé, 1944 szeptemberében (ekkor már rendkívül bizonytalan volt a helyzet) hívták be, akkor is Sopronba. A telet Győr mellett töltötte egy bizonyos Péter bácsinál, ezért a Győr környéki amerikai-orosz összecsapásra úgy emlékszik, mint iszonyatos csatára. A magyar hadseregben az ellátás akkoriban már nagyon keserves volt. 1945 márciusában ausztriai területre került, ahol az oroszok elől mindig tovább kellett vonulnia. Végezetül a németországi Regensburgban kötött ki, ahol amerikai fogságba esett. A fogságból, ahol kaptak némi élelmet és sátrakban aludtak, 1945 őszén érkezett haza. Négyen indultak el gyalog, ő, egy nagyradai, egy rohonci és még egy környékbeli fiatal, és szerencsésen megérkeztek.

Fontos megjegyezni, hogy Lukács Péter katonai szolgálata bizonyos időszakáról katonanaplót vezetett, amelynek bejegyzéseit szép írással írta, precíz tartalommal gondosan fogalmazta.

A háború után itthon is rendkívül nehéz volt a helyzet, óriási szegénységgel kellett megküzdeni. Lukács Péter 1947-ben nősült meg, harmincöt esztendős korában. Tovább gazdálkodott szerényen a családi birtokon, édesapjával és nagybátyjával. A negyvenes évek végére, mivel nagyon elmérgesedett a viszony Jugoszlávia és Magyarország között, a Magyarországgal közvetlenül szomszédos településeket a határ teljes zártsága még inkább sújtotta. A határvonal mindkét oldalán 100-100 méter szélességben mindent kiirtottak, és a területet szigorúan őrizték. Senki sem merészkedett akkoriban oda, hisz a határsáv bizonyos része alá volt aknázva. Néhányszor hallottak kisebb-nagyobb robbanást a határsáv irányából, ami legtöbbször valószínűleg az arra tévedt vadak vesztét jelentette. Kapornak környékén különösebb incidensről nem tudnak. Abban az időben a magyarországi rokonokkal a kapcsolatot csak levélben lehetett valamennyire tartani, a posta azonban csak lassan működött, és cenzúra is volt. Oda kellett figyelni, miről írnak a levélben. A tárgyalt esztendőkben bizonyos, feltehetően a belügyhöz tartozó személyek járták az őrségi falvakat is, és elsősorban olyan családokat kerestek meg, akiknek voltak magyarországi rokonai. Akkoriban a becsületes falusi embereket is kémkedésre próbálták rá-124