Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

Amikor 1941 tavaszán már nyilvánvalóvá vált, hogy a térség visszakerül Magyarországhoz, feltehetően a német megszállást követően, a vasárnapi szentmise után, a fiatalok - köztük Erzsébet is - kimentek Hosszúfaluba, a határhoz. A másik oldalról a magyar katonák is eljöttek a határvonalig. Amikor azonban bekövetkezett a visszacsatolás, Lendva főutcáján várták a bevonuló magyar katonai egységet. A nagy számban összegyűlt lakosság nagyon örült az eseménynek, Erzsébet édesapja is rokonszenvezett vele, örült a magyar katonák bejövetelének. Ő ahhoz a nemzedékhez tartozott (1891-ben született), amelyik még a Monarchia hadseregében szolgált. Az I. világháborúban az ún. olasz fronton volt, feltehetően az Isonzónál, azaz a Soča folyó menti ütközetekben harcolt.

Bözsi néni azt is látta, amikor néhány héttel korábban, még a németek megérkezése előtt, a jugoszláv határőrök elhagyták a vidéket. Az egyik a puskáját a vállára emelte és zsebkendőt kötött rá, valószínűleg azért, hogy ne bántsa őket senki. Tudomásul vették a megváltozott politikai körülményeket.

A Gazdag családból, illetve a tágabb családi körből a II. világháború idején senkit nem hívtak be a magyar hadseregbe. Erzsébet későbbi férje, a szintén völgyifalui Kaszás József azonban megjárta a háborút. Őt 1942-ben Besztercére sorozták be, és valamikor 1945 nyarán érkezett csak haza az orosz fogságból.

A tárgyalt időszakban közvetlenül a Gazdag-házzal szemben (feltehetően 1942-től) volt a német MANAT nevű kőolajipari vállalat telepe. A telephelyen raktárt rendeztek be, valamint néhány nagyobb műhely működött ott. És néhány szálláshelyet is létrehoztak. A németek a falubeliek közül is alkalmaztak néhány munkást. A szélesebb földrajzi területről szintén dolgoztak ott néhányan; ezt Erzsébet azért tudja, mert egy sztreleci, azaz Strehovciból származó, Gerencsér nevű ember, aki mechanikus volt, Gazdagéknál lakott. Az említett személy vezette a telephely egyik hernyótalpas traktorát is, míg a másikat a hosszúfalui Stefánec János. A telephely létrehozására azért volt szükség, mert ebben időszakban indult meg a vidéken a kőolajbányászat. Később a MAO RT munkásai is társultak, így volt időszak, amikor népes volt a telephely.

115