Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
A háború második szakaszában egyre nehezebbé vált a helyzet. Megkezdődtek a különböző beszolgáltatások. 1944-től a bombázások sem kerülték el a vidéket, Völgyifalu határában is csapódtak be bombák; Erzsébet egyre a Petesháza felé elterülő réteken emlékszik, valamint egy másikra a Gara nevű szőlőhegyen. Amikor a vidéket 1945 elején elérte a front, a Gazdag család - a négy szomszédos családdal együtt - felköltözött egyik borospincéjükbe, amely védettebb helyen volt, mint a falusi lakóházak. Mindent, amit lehetett, magukkal vittek, még a baromfiállományt is. Bözsi néni emlékszik arra, hogy a tyúkokat is zsákokba rakták, és több megfulladt belőlük, mire a borospincéhez értek. Az említett napokban történt egy szörnyűség. Az oroszok egy alkalommal a búvóhelyre is eljutottak, Gazdagék pincéjének ajtaját be is rúgták, és a bort kifolyatták. A lányok azonban akkor már nem voltak ott - főleg őket keresték -, mert felismervén a veszélyt, egy másik, védettebb épület padlásán húzódtak meg. A katonák azonban tovább keresték őket. Sajnos két völgyifalui nőn - egy idősebben és egy negyven esztendő körülin -, valamint három lányon követtek el akkor erőszakot az oroszok. Erzsébet és egyik barátnője épp hogy csak megmenekült. Nagyon közel voltak hozzájuk is az orosz katonák, de szerencsére nekik sikerült valahogy elrejtőzni. Az erőszakoskodók részegek voltak. Az eseményt követően hamarosan megjött Erzsébet édesapja, aki az erőszakoskodás idején valahol dolgozott. Nagyon fel volt háborodva. Azt is tudta, hogy az ilyen tetteket az orosz hadseregen belül nem nézték jó szemmel. Az ugyancsak a helyszínre érkezett oroszt tiszt megígérte neki, hogy többé nem éri bántódás őket. Úgy is történt. Azokban a napokban, valószínűleg véletlenül, két helybeli személyt lőttek agyon az oroszok. A falubeli házakat szintén érték lövések, az épületekben kisebb-nagyobb károk keletkeztek. Gazdagék házába is belőttek a front idején. Amikor az oroszok elhagyták a vidéket, a partizánalakulatok vették át a hatalmat. Völgyifaluban a legtöbb „rendfenntartó” Pálmáról volt. Eleinte ők is agresszívek voltak, és loptak is (főleg bort), a későbbiek során azonban megnyugodtak, és normalizálódott a helyzet. A Gazdag családdal jó viszonyban 116
