Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
Göntérházán is voltak összecsapások az orosz és a német alakulatok között. A harcoknak civil áldozatai is voltak. A faluban az oroszok sem bántottak senkit, illetve csak elvétve akadt egy-két fegyelmezetlen katona, akik elől a nőknek is menekülni kellett. Ez azonban már akkor volt, amikor a szomszédos faluból toborzott partizánegység megalakult, és a helyi iskolaépületben tanyázott, így a helyi lakosság az esetleges orosz agresszivitás esetén azok segítségét kérte. Az orosz katonák József emlékezete szerint kb. három hétig tartózkodtak Göntérházán. A partizánalakulat a lakosság többségével szemben nem volt durva, azt azonban meghatározták, hogy az adott napon melyik család köteles őket élelemmel ellátni. A háború utolsó szakaszában, 1944-től már a Hetésben is lehetett hallani a szlovén vidékeken kibontakozó partizánmozgalomról. Egy alkalommal - kamasz legényként - József is részt vett egy ún. „partizán-hajtóvadászaton”, amikor katonák, csendőrök, leventék és a hatalom más emberei partizánok után kutattak. Akkor nem találtak senkit. József azonban hallott arról, hogy a hasonló razziák során több szlovén, illetve szláv származású, partizánnak vélt személyt kegyetlenül elvertek. A környékbeli falvak telepesei közül ő nem tud senkiről, aki az említett mozgalomban 1945 előtt aktívan részt vett volna. Más kérdés, hogy közvetlenül a háború után többen is akadtak, akik partizánnak nyilvánították magukat. Olyan esetről is tud, hogy az egyik szlovén legény néhány nappal a háború vége előtt hazakerült a magyar hadseregből, majd azonnal beállt az alakuló partizánegységbe. A háborút követő közvetlen partizánmegtorlásra József nem tért ki. Megemlítette azonban, hogy 1947-ben összeszedtek néhány embert a faluban, és a délnyugat-szlovéniai Kočevje környékére szállították el őket. A göntérháziakat az említett területről kitelepített németek helyére vitték, azok házait kapták meg, és legalább négy esztendeig ott voltak. Fakitermelés volt a feladatuk, amiért némi fizetést is kaptak, haza azonban nem jöhettek. József szerint ezt a hatalmi intézkedést még mindig sűrű homály fedi. Közvetlenül a háború után a magyar emberekben ismételten nagy volt a csalódottság, hisz visszaállt a jugoszláv uralom. Aztán fokozatosan beletörőd-110
