Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

A magyarok 1941-et felszabadulásként élték meg A muravidéki magyar közösség ismert egyénisége Varga J ó z s e f, nyugalmazott egyetemi tanár, aki tanszékalapítóként, íróként és költőként, nyelvészként, hagyományőrzőként és műkedvelő népzenészként egyaránt meg­határozó szerepet töltött be a régió életében. Varga József 1930. szeptember 17-én, a horvátországi Verőcén, azaz Viroviticán született, ahol édesanyja szo­balányként és szakácsnőként dolgozott. Az efféle, a szűkebb szülőföldtől távo­li cselédeskedésnek József szerint személyes okai voltak, tehát nem tekinthető általános, a tárgyalt korszakra jellemző jelenségnek. Édesanyja elkerülése a szű­kebb szülőföldről - véleménye szerint - összefüggött azzal, hogy ő házasságon kívüli gyermekként született. Két és fél éves koráig élt József az említett város­ban, s három nyelven tanult meg valamilyen szinten beszélni: magyarul, hor­vátul és németül. Később Göntérházára került, ahol a nagybátyjánál nevelke­dett. A 20. század harmincas éveiben Göntérházán szinte kizárólag földműve­sek éltek, akik csupán néhány hold földet műveltek. Gyerek akkoriban min­den családban bőven akadt. Egy kisfiú szemével nézve érdekes volt, hogy a harmincas években a hetési asszonyok ünnepnapokon még használtak bizo­nyos ruhadarabokat a hagyományos viseletből. Az egykor híres pacsát, a sajá­tos hetési fejkötőt ugyan már nem használták, de a férfiak még bizonyos rend­szerességgel viselték a szélesgatyát, amelynek alapanyagát otthon szőtték. A különböző népi szokásokat is őrizték még, az újévköszöntőt, a Szent János-105

Next

/
Thumbnails
Contents