Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Göncz László: A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei
Göncz László háborút követő esztendőkben a tágabb térségben hasonló megoldásra alig volt példa. E megállapítás azonban csak olyan értelemben tekinthető hitelesnek, ha az említett többségi „alkalmazkodás” mentén megjegyezzük, hogy a két nyelv mint tanítási nyelv teljes körű egyenrangúságát - a formális célkitűzésektől és kijelentésektől eltekintve - sem politikai, sem szakmai körökben nem gondolta mindenki teljesen őszintén. Erre utal a bevezetési, valamint az azt megelőző előkészületi időszak viszonylagos egyoldalúsága, amikor sem a szükségszerű módszertani kérdésekre, sem az igényes módszert megvalósítani képes káderállomány felmérésére és felkészítésére - több egykori pedagógus egybehangzó véleménye alapján3 - nem fektetettek kellő hangsúlyt. A kétnyelvű oktatás bevezetési folyamatával összefügg, hogy a muravidéki magyar közösség a második világháború után, a negyvenes évek végétől, a korabeli jugoszláv-magyar viszony megromlásának időszakában, illetve azt követően, rendkívül nehéz helyzetbe került. A nyilvános politikai deklarációkkal és párthatározatokkal ellentététben, közvetlenül a második világháborút követő években - burkolt vagy nyíltabb formában - bizonyos körök a magyar nyelv és kultúra presztízsvesztésére, a magyar kultúra és a nyelv másodrendűségére törekedtek. A másik nehezítő körülmény a közösség objektíve alacsony lélekszámú volt, ami - az oktatást is beleértve - vitathatatlanul befolyásolta a muravidéki magyarság általános társadalmi megnyilvánulását. Úgyszintén nehezítő körülménynek tekinthető, hogy a tartós szovjet megszállás, valamint az általa bekövetkező, a jugoszláviainál antidemokratikusabb változások következtében Magyarország vonzereje a muravidéki magyar közösség körében csökkent. Bence Lajos irodalomtörténész egyik összegző tanulmányában megállapította, hogy már az 50-es évek elején világossá vált, hogy a kisebbségi iskola zsákutca a magyar tagozatos tanulók számára, mivel - szerinte - a továbbtanuláshoz nem kaptak sem kellő szlovén nyelvi, sem másfajta ismeretet. A magyar szülők fórumon és pártgyűlésen megfogalmazták, valamint ezzel kapcsolatosan több tiltakozó nyilatkozat és alkotmányos per is napvilágot látott. 3 A tanulmány szerzője által készített mélyinterjúk keretében, amelyek részben feldolgozott szociográfiai írás formájában megjelentek, illetve a feldolgozásuk folyamatban van, több, a kétnyelvű oktatás bevezetésénél közreműködő vagy abban a későbbiek során részt vevő muravidéki pedagógus nyilatkozott a modell bevezetési körülményeiről, sajátosságairól, fogadtatásáról és gondjairól. E tanulmány keretében erre többször is hivatkozunk. Ezt követően a lábjegyzetekben, amennyiben konkrét nevet nem közlünk, hivatkozásként rövidített formában „a szerző által készített mélyinterjú” jelöléssel szerepelnek. E tanulmányban igénybe vett hivatkozások a következő pedagógusokkal készített mélyinterjúk alapján említendők: Berke István, Berke (szül. Both) Mária, Dragosics (szül. Horváth) Mária, Kepe (szül. Molnár) Irma, Kepe József, Mód Júlia, Peilschmidtné Vucsák Mária, Salamon Árpád, Dr. Varga József (valamennyi hangszalag tárolva van, és meghallgatható). 98
