Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Göncz László: A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei
A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei gyermekeik jövőjéért célszerűbbnek látták, ha szlovén tagozatba járatják őket (Bence 2005: 30). A magyar-jugoszláv viszony megromlása után, a vasfüggöny mentén a kis lélekszámú magyar közösség számára szükségszerűvé vált a szlovén társadalmi közegbe való fokozatos beilleszkedés, amivel párhuzamosan - a legtöbbször akaratlanul - megkezdődött a magyar nyelvi és kulturális értékek részbeni feladása (Göncz László 2006). A magyar szülők közül többen, a korabeli politikai hangulat hatására, és néhány esetben a sikeresebb érvényesülés érdekében, úgy értékelték, hogy a magyar tannyelvű iskolában tanuló gyermeknek nincs fejlődési lehetősége, ami - egyebek mellett - azzal is indokolható volt, hogy középiskolai szinten magyar nyelven továbbtanulási lehetőség a Muravidéken akkor nem volt. A távoli Vajdaságba csak néhányan tudtak eljutni, az alsólendvai algimnázium néhány esztendős működése pedig semmiképpen nem tekinthető átfogó megoldásnak. A kétnyelvű oktatás bevezetésének körülményeiről és céljairól elégé hiteles forrásnak tekinthető az egyik ismert korabeli szlovén politikus nyilatkozata, amelyről a Népújság, az egyetlen muravidéki magyar nyelvű sajtóorgánum a következőképpen tudósított: „Tekintve az elemi iskolai kiképzés minőségi javulásának elkerülhetetlenségét és tekintve a társadalmi életbe való gyors bekapcsolódásának állandóan növekvő gyakorlati szükségletét - mindezt természetesen maguk a szülők többször kifejtett óhajával egyhangúlag - a murszka szobotai járás egyes iskoláin már ebben az évben bevezetik a kétnyelvű tanítást. Ennek a tanításnak a célja az lenne, hogy a magyar nemzetiségű szülők gyermeke az iskoláztatás alatt jól megtanulja anyanyelvét, egyébként pedig jól elsajátítsa a szlovén nyelvet is. Az így nevelkedett fiatal állampolgár akkor később - ahogy ezt Vida Tomšič néptársnő, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége (a továbbiakban: DNSZSZ) a Murska Sobotai járási plénumán mondotta - minden bizonnyal érvényesíthetné egyéb jogait is.”4 A későbbiek során a szlovén képviselőház elnöki tisztét betöltő politikus az egypártrendszer általános elvárásai mellett rámutatott a többségi szlovén nyelv elsajátításának szükségszerűségére, amit nagy valószínűséggel politikai körökben a kétnyelvű oktatás legfontosabb céljának tekintettek. Az igazsághoz tartozik, hogy Tomšič asszony a magyar nyelv mint anyanyelv magas fokú elsajátítását is hangsúlyozta. A kételyt ezzel kapcsolatosan az villantja fel, hogy ennyire igényes feladathoz, amint már utaltunk arra, miként mertek az illetékes politikai és szakmai körök előzetes felmérések és kellő szintű szakmai előkészületek, valamint felkészült pedagógusállomány nélkül folyamodni. Azt ugyanis sejthették, hogy a várt sikerek a megannyi ismeretlen körülmény mellett elmaradhatnak. 4 Népújság - A Pomurjei Dolgozók Szocialista Szövetsége magyarnyelvű lapja (a továbbiakban: Népújság), Murska Sobota 1959. október 99
