Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Guttmann Miklós: Gondolatok a muravidéki kétnyelvű oktatás jubileumán
Gondolatok a muravidéki kétnyelvű oktatás jubileumán szerkesztőségében, s nem utolsósorban a magyar nemzetiségi intézmények hivatalaiban. Súlyos hiányossága mind a mai napig az egyetemi képzésnek, hogy tanító szakon diplomát szerző hallgatók nem vehetnek fel olyan tárgyakat, amelyek a magyar nyelv tanítása szempontjából rendkívül fontosak. Gondolok itt magyar nyelvészeti, irodalmi, módszertani stúdiumokra. A lektori órákat látogatják, amelyek alapján igazolást kapnak magyar nyelvtudásukról, s ennek alapján dolgozhatnak az óvodákban és az általános iskolákban mint osztálytanítók. Mondanom sem kell, hogy a kétnyelvű oktatás gyakorlatában hiányoznak számukra ezek az ismeretek, melyek pótlása önképzéssel érhető el. így nagyon sürgető feladat, hogy azok számára, akik a kétnyelvű iskolákban kívánnak dolgozni, elsajátítsák a fentebb említett és hiányolt ismereteket. Ehhez természetesen szükséges az egyetemi támogatás, programfinanszírozás is. Kifogások persze vannak, mondván nincs meg a lehetőség a kétnyelvűségről szóló törvényben. Lehetséges, de a törvényt az emberek hozták, a képviselők, így nekik joguk, sőt kötelességük a szakmai érdekek alapján a törvény kiegészítése a hiányzó, vagy az idő kívánta paragrafusokkal. 4. A kétnyelvű oktatás bevezetése óta eltelt évtizedekben elsősorban elismerő, dicsérő szavakat hallhattunk erről az oktatási gyakorlatról. Ezt nemcsak Szlovéniában tapasztalhattuk, hanem Magyarországon is. Ez utóbbi helyen különösen akkor, ha hivatalos delegációk, újságírók, gyakorló pedagógusok meglátogattak valamelyik muravidéki iskolában egy-egy bemutató órát a kétnyelvű oktatás elméletében megírt forgatókönyv szerint. Elragadtatással beszéltek és írtak a látottakról az órákon résztvevők. Igazuk is volt. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen bemutató órák nem tükrözik hitelesen az oktatási gyakorlat folyamatát, gondjait, eredményeit és hiányosságait. Ezek a problémák nyíltan 1995-ben, Mariborban „Anyanyelv a kétnyelvűségben” címen rendezett konferencián vetődtek fel a hatékonyabb és eredményesebb oktatási gyakorlat érdekében, annak hangsúlyozásával, hogy a magyar anyanyelvűek anyanyelvi nyelvhasználata terén kellene lépéseket tenni, s változtatni a kétnyelvű oktatás gyakorlatán, elismerve az egyéb területeken elért eredményeket (Bokor szerk.: 1999). Ezt követően a gyakorlatban résztvevő pedagógusok, az oktatás irányítói, politikusok fejezték ki rosszallásukat szóban és írásban. A Népújságban, a muravidéki magyarok hetilapjában megírták a kétnyelvű oktatás eredményeit, erényeit, szükségességét, még azt is, hogy az itt végzettek eredményei semmivel sem gyengébbek az egynyelvű oktatás körülményei között tanuló gyermekeknél, amit a továbbtanulási eredmények bizonyítanak.1 Védve a mundér becsületét. Varga József Kétnyelvű oktatásunk csődje?! címmel foglalta össze gondolatait. írásában kimondja: „Az annyira hangoztatott 1 Vő. Pozsonec Mária: Népújság, 1966. december 85
