Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Guttmann Miklós: Gondolatok a muravidéki kétnyelvű oktatás jubileumán
Guttmann Miklós Gondolatok a muravidéki kétnyelvű oktatás jubileumán 1. Szép jubileumra készül a szlovéniai közoktatás. Immár öt ven év, úgy is mondhatjuk, fél évszázad telt el azóta, hogy 1959-ben bevezették a kétnyelvű oktatást a Muravidéken. Az új oktatási rendszer bevezetése jelentős mértékben politikai szándékkal, de kétségtelenül szakmai megalapozottsággal történt. Alapvetően igyekezett figyelembe venni a szlovéniai helyzetet, állapotot, amely alapvetően érintette a muravidéki magyarságot, az itt élő magyarság gyermekeinek nyelvi nevelését. Kidolgozták a szakemberek a kétnyelvű oktatás elméletét, amely nemcsak a nyelvterületen élő magyar lakosság oktatására vonatkozott, hanem a nyelvterületen élő szlovén anyanyelvüekre is. Ez utóbbi szándék, törekvés azonnal ellenállásba ütközött, hiszen a többségi nemzet polgárai különböző módon tiltakoztak, protestáltak a megfogalmazott szándékokkal szemben. Tehát nem kívánták tanulni a magyar nyelvet a kétnyelvű területen élő szlovén polgárok gyermekei. Az ezzel kapcsolatos tényeket, tiltakozásokat nem kívánom részletezni, sokkal inkább azokat a kérdéseket szeretném érinteni, amelyek a magyar anyanyelvűek és gyermekeik szempontjából nem lehetnek közömbösek annak érdekében, hogy a társadalmi érvényesülés, életvitel szempontjából a kétnyelvű oktatás mennyire szolgálja az anyanyelv, az anyanyelvi kultúra megőrzését és fejlődését. A kétnyelvű oktatás elméletének és gyakorlatának szempontjából nagyon lényeges nyelvészeti és szakmai szempontokat nem hagyhatunk figyelmen kívül, amelyeket a kétnyelvű oktatás szlovéniai elmélete és gyakorlata nem elemzett kellő alapossággal, amikor felkészültek a kétnyelvű oktatás bevezetésére. Ebben a kétnyelvű oktatást kidolgozó szakembereknek a felelősségét kell elsődlegesen kiemelni szlovén és magyar vonatkozásban egyaránt. Nem történt konkrét nyelvi, nyelvészeti elemzés a magyar anyanyelvűek nyelvi helyzetéről, nyelvállapotáról. Egyáltalán arról, hogyan beszélnek a magyarok magyarul, s az iskolás korba lépő gyermekek hogyan birtokolják anyanyelvűket, akik abba a helyzetbe kerültek, hogy az anyanyelvűkkel együtt a többségi nemzet nyelvének elsajátítására is kötelezettek. A ténnyel maximálisan egyetértek, hogy a szlovéniai magyarságnak el kell sajátítani a többségi nemzet nyelvét alaposan, jól, hibátlanul, hogy számukra is biztosítsák a társadalmi érvényesülést, s ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a nem kielégítő nyelvtudásuk miatt. Napjaink 81
