Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Guttmann Miklós: Gondolatok a muravidéki kétnyelvű oktatás jubileumán
Guttmann Miklós gyakorlata meggyőzően igazolja, hogy a szlovén nyelvet alaposan ismerő magyar anyanyelvű polgárok nem kerülnek hátrányos helyzetbe. A nyelvállapot és nyelvi helyzet bemutatása alaposabb elemzést érdemelne. Arra itt és most magam sem vállalkozhatom, azonban néhány fontos megállapítást mindenképpen szeretnék tenni. Nem vitatható tény, hogy a Szerb-Horvát- Szlovén Királysághoz - az igazságtalan trianoni békediktátum eredményeként - csatolt 32, lakosságában közel színmagyar település a sok egyéb mellett nyelvi szempontból is hátrányos helyzetbe került. Az egynyelvű lakosságra ránehezedett a kényszerű kétnyelvűség súlyos terhe. Ez természetesen a Trianon után létrejött más nemzetállamok esetében sem volt másképp. A Szlovéniához csatolt települések lakosainak nyelve nem a magyar standard volt, hanem a magyar nyelvterület nyugati régiójában használt területi nyelvváltozat, nyelvjárás, dialektus, tájnyelv. Az adott nyelvterületen élő szlovének sem beszélték a szlovén standardot, hanem ennek dialektusát, a murántúli szlovén nyelvjárást. Ezt tovább árnyalták azok a kolonisták, akiket a politika az egységes magyarság fellazítására a magyar falvak mellé telepített a Tengermellékről és egyéb más szlovéniai vidékekről. így a kényszerűségből elsajátított nyelvváltozat nem a szlovén standard, azaz nem a szlovén köznyelv lett, hanem a murántúli dialektus, azaz a prekmurjei nyelvváltozat. Teljesen természetes, hogy a családokban felnövekvő gyermekek, akik utánzással sajátították el anyanyelvűket, ismerték a nyugati magyar dialektust, valamint ismerték a szlovéniai, murántúli prekmurjei dialektust. A kétnyelvű oktatás elindulásakor ilyen nyelvi alapokkal indultak, s jórészt ma is indulnak az iskolai oktatásba. Állíthatjuk, hogy ez halmozottan nyelvi hátrányos helyzet, ami azt jelenti, hogy az iskola elvárásai, tantervi követelményei és a tanulók nyelvállapota között egy óriási szakadék tátong napjainkban is. 2. A tanulók nyelvi helyzete, nyelvállapota, ennek megismerése a tanító, később a tanár számára nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tudatos nyelvi nevelést végezzen. Tudja azt, hogy milyen módszereket alkalmazzon a minél eredményesebb munkához. Jómagam 1981 óta ismerem a kétnyelvű oktatást, s veszek részt a tanítók, tanárok egyetemi képzésében, szaktanácsadói megbízatással is tartottam kapcsolatot a kétnyelvű iskolákkal. Gyakorlati tapasztalataim alapján már 1984-ben A tájnyelv és a kétnyelvűség szerepe az általános iskolai tanulók anyanyelvi nevelésében a Lendva-vidéken című munkámban részletesen szóltam azokról a jelenségekről, amelyek jellemzik az iskolások nyelvét (Guttmann 1984). Korábban egyetemisták, főiskolások nyelvében vizsgáltam a szlovén eredetű lexémákat, szókészleti egységeket (Guttmann 1982). A 18-22 éves korosztály nyelvének elemzésével a nyelvi adatok alapján egyértelműen kimutatható volt, hogy a szlovén szókészlet egységei, különösen főnevek és az igék, de más szófajok is nagy számban jelentkeznek a nyelvhasználatban a magyar 82
