Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Gróf Annamária: A lektori órák jelentősége a kétnyelvű diákok magyar nyelvi fejlődésében
Gróf Annamária minden esetben jelezni, hogy egy bizonyos szót vagy kifejezést nem fognak megérteni Magyarország nagy részén. A hallgatók nagyon érdeklődnek a különbségek iránt, hamar elkezdenek gyanakodni, és idővel igen jó nyelvérzékkel ráéreznek, melyik szó, kifejezés lehet a nyelvjárásra jellemező. Tulajdonképpen kialakul egy olyan nyelvi kompetencia náluk, amellyel képesek felismerni a kontaktusos jelenségeket. Megjegyzem, ugyanez volna a cél a felsőbb szinteken is, csak ott sokkal tudatosabban kell koncentrálni a muravidéki nyelvjárás és a standard szétválasztására. A legtöbb nehézséget az okozza, hogy a hallgatók passzív szókincse óriási, de a használt szavak jó része szlovenizmus, hiszen azokat könnyebb megjegyezniük, és ezeket a muravidéki magyar beszélők is értik, használják. Kezdetben ezért nagyon kellett figyelnem arra, hogy a tanulók lelkesedését ne csökkentsem a kiábrándító értetlenkedéssel, de mára én is megtanultam ezeket a kifejezéseket. Mivel a hallgatóknak szinte egyáltalán nincsenek nyelvtani ismereteik a magyar nyelvről, a Halló, itt Magyarország! című könyv első kötetét vesszük végig. Mivel biztos nyelvtani rendszerére jól lehet építeni, a könyv nagyon jól bevált, természetesen feladatokkal kiegészítve az elegendő gyakorlás végett. A kötet abban is segít, hogy az alapszókincs hiányzó elemeit beilleszthessük a diákok nyelvi szótárába. Az, hogy milyen szavakat ismernek ezen a szinten, és melyek hiányoznak, külön kutatás tárgya lehetne. Álljon itt csak példaképp a rétes szó, mely a 14. leckében nem okoz problémát, míg az ötödik leckében előforduló bútor szót még nem ismerte egyik hallgatóm sem a csoportból. Haladó szint (B2, Cl) Felsőbb nyelvi szinteken komoly gondot okoz, hogy a hallgatók nincsenek tisztában azzal, milyen nyelvjárási jelenségek léteznek nyelvükben, így a B2, Cl, C2 szinteken nincs meg az a kompetencia, mely alapján el tudnának igazodni a vernakuláris nyelvváltozat és a standard között. Ahogy Kolláth Anna írja: „a Muravidéken [...] szinte csak nyelvjárási tudat volt, vagy legalábbis a nyelvjárási tudat volt egyenlő a nyelvivel” (Kolláth 2005: 45). A haladó csoport tagjai kétnyelvű általános iskolába és legtöbben kétnyelvű középiskolába is jártak. Nagy a különbség nyelvi tudásukban, hiszen aki szlovén egynyelvű középfokú iskolát végzett, annak a magyar nyelvi tudása háttérbe szorult. A szlovén anyanyelvű hallgatók úton-útfélen találkoztak azzal a problémával, hogy az általuk ismert magyar nyelvváltozat nem a standard, és így sokszor kinevették a nyelvjárásias szóhasználatot, kiejtésmódot. Leginkább akkor 70
