Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Rudaš Jutka: "Nyelvünk" kódváltásának pragmatikai szerepe
Rudaš Jutka „Nyelvünk”1 kódváltásának pragmatikai szerepe Az emberi létezés csakis a kultúra talaján, a társadalom keretei közt képzelhető el, hiszen, ahogy Jan Assmann állítja, a kultúra és a társadalom még a belőlük kivonuló remetére is hatással van. A kultúra szimbólumrendszer, a jelentést hordozó szimbólumok szervezett rendszere, amely „egyfelől a valóságra/ alkotott modell, másfelől a valóságna/r a modellje” (Iser 2004: 102). A kulturális minták jelentéseket biztosítanak, ugyanis viszonylag objektív fogalmakat igyekeznek alkotni a társadalmi valóságról. A társadalmi hovatartozás tudata, illetve a „kollektív identitás” a közös tudásban és emlékekben való osztozáson alapul. „Ezekben a beszéd közvetítésével, pontosabban egy közös szimbólumrendszer használata révén osztozunk: hisz nem csupán szavakról, mondatokról és szövegekről van szó, hanem rítusokról és táncokról, mintázatokról és díszítményekről, viseletekről és tetoválásokról, ételekről-italokról, emlékművekről, képekről, tájegységekről, útjelzőkről, mezsgyékről” (Assmann 1999: 138). Bármiből lehet jel az összetartozás kódolására, de a döntő a szimbolikus rendeltetés és a jelstruktúra, semmint az eszköz. Ezért nevezi Assmann a kultúrát, illetve a kulturális alakulatokat a szimbólumok által közvetített közös vonások együttesének. A nyelv maga is az identitás kialakítására szolgáló szimbólumrendszer. Már Arisztotelész is tudta, hogy a közös nyelv az emberi csoportképződés legeredendőbb közege. Manapság kulturális pluralizmusról beszélünk, amely éppúgy élesíti a kultúrtudatot, mint ahogyan több nyelv ismerete a nyelvi tudatosságot csiszolja. Kiépül a kulturális reflexió metaszintje, az implicit normák és axiómák kodifikált törvényekként lépnek színre. Arra a kérdésre, mi is tulajdonképpen a „saját nyelvünk”, a válasz nagyon egyszerű, hiszen a muravidéki magyarság többségének az elsődleges nyelve a muravidéki magyar nyelvjárás, ami a magyarországi nyelvjárástípusoknál is archaikusabb, és amelybe akarva-akaratlanul belekeveredik az ország nyelve, azaz a szlovén nyelv. Nyelvünkre alapjában véve érvényes a fergusoni 1 A „nyelvünk” szón a szlovéniai, azaz a muravidéki magyarok nyelvére, nyelvhasználatára, pontosabban a Lendva környéki magyarokéra gondolok [a magam nyelvét is beleértve, ezért írtam (és a továbbiakban is gyakran használom a többes szám első személyt)]. 60
