Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás
Két nyelv és oktatás USA-ban. Többek újra megkülönböztetik az immerziót (a többség számára szervezett kisebbségi nyelvű oktatást) és a kétnyelvű oktatási formát (a kisebbségi közösségnek szervezett oktatási formát), miközben a kölcsönös (reciprok) immerzió, tehát a többség és a kisebbség mindkét nyelven történő oktatása a klasszikus immerzió és a két(tan) nyelvű oktatás integrációja. A kanadai immerzió a legrészletesebben elemzett modellekhez tartozik. Kontrollcsoportként anyanyelvű és kétnyelvű osztályokat választanak, nyelvi kompetenciákat, szaktantárgyi ismereteket, motivációkat és attitűdöket mérnek. Összehasonlítják az egyes modelltípusok eredményeit is. Elmondható, hogy globálisan a korai teljes immerziónak vannak a legjobb eredményei. Az immerziós diákoknak az anyanyelvűekkel való összehasonlításában kiderült, hogy második nyelvi receptív kompetenciáik (hallás utáni és olvasásértés) összevethetők, a produktív területeken (szóbeli és írásbeli kommunikáció) viszont kevésbé, legalább is a szókincsben nem. Egy bizonyos idő után azonban az immerziós osztályokba járók is ugyanolyan jó eredményeket mutatnak (ha nem jobbakat), és ez a speciális immerziós módszertannak köszönhető. Mostanában már nem a teljesítményt értékelik csupán, hanem sokkal inkább magát a folyamatot, azaz az oktatás módszertanát, a tanítási stratégiákat, a szükséges diskurzusokat. Kitekintés 2 A szlovén teljesen trendi az iskolában... 2009 áprilisában megjelent egy tudósítás a neten a karintiai német-szlovén kényelvű oktatás új tendenciájáról. Elke Fertschey arról ír (http://wireltern.eu), hogy egyre emelkedik a kétnyelvű iskolákba iratkozó diákok száma: Dél-Karintiában a kisebbségi iskolarendszer 68 iskolájának 5000 diákja közül 2100 (42%) választotta a kétnyelvű programokat. A kisebbségi pedagógusok szeretnék megváltoztatni az oktatás rendszertét, a többség persze ellene van. Az utóbbi tíz évben erősödik az a tendencia, hogy a szlovén háttérrel nem rendelkező szülők is kétnyelvű programokba íratják a gyerekeiket, mert felfedezték a szlovén nyelv gazdasági hasznosságát. De olyan szülők is vannak, akik gyerekként - az akkori politikai viszonyok közepette - nem tanulhattak szlovénul, most viszont együtt tanulják a nyelvet a gyerekeikkel. Az oktatásban a két nyelv aránya elvileg 50-50%, ennek megvalósulása viszont iskoláról iskolára változik, arról is lehet hallani, hogy a szlovén csak 20%-ban van jelen az oktatásban. Az oktatáspolitika azonban deklaráltan arra törekszik, hogy megmaradjon (létrejöjjön) a célként kitűzött nyelvi arány. Egy klagenfurti általános iskolában pl. egy hétig németül, egy hétig szlovénul folyik az oktatás, sikeresen, az egy személy - egy nyelv elvét alkalmazva, a kanadai immerziós modellt követve. Állítólag nincs probléma a második nyelv oktatásával, felzárkóztató órákat kínálnak a kisebb szlovén nyelvi kompetenciával rendelkező gyerekeknek, a jól tudóknak viszont többet kell teljesíteniük. A siker nyitját a különböző nyelvi kompetenciájú diákok „keveredésében”, valamint a gyerekek egyéni adottságainak maximális figyelembe vételében látják. A legnagyobb problémának a tanárok képesítése látszik. Tervezik a tanárképző főiskolák tanterveinek átdolgozását, új módszertani elméletek beépítését. Mindennél fontosabb, hogy azok a tanár szakos hallgatók, akik a kétnyelvű oktatásban kívánnak elhelyezked53
