Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)

I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás

Két nyelv és oktatás

gyár idegen nyelv) kerülnek egy csoportba. Mivel óriási a különbség az egy csoportban lévők másodnyelvi kompetenciájában, a tanár lehetetlen helyzetbe kerül, nem tud hatékonyan tanítani, nem tud mindenkinek azonos lehetőségeket teremteni az órán még akkor sem, ha kiteszi a lelkét. Megoldást egyelőre a hármas csoportbontású belső differenciáció jelentene, a minél nagyobb homogenitásra való törekvés a hatékonyabb nyelvoktatás érdekében, nemcsak de facto, hanem de jure szinten, hogy a szervezésbeli és tanári többletterhek és költségvonzatuk megfelelő módon biztosítva legyen.6

6.4 Tapasztalásból is tudjuk, hogy a kétnyelvű programok magasabb követelmények elé állítják az iskolát. Sokkal több befektetést, jóval több munkát, toleranciát, kitartást követelnek minden résztvevőtől: tanártól, diáktól, iskolavezetéstől, szülőtől, oktatáspolitikától, a tanárokat továbbképző intézményektől stb. Megfelelően képzett és megfelelően fizetett, funkcionálisan kétnyelvű tanárokra van szükség, sokkal több oktatási anyagra, a tanterveket a két nyelv és kultúra kontextusában kell értelmezni. Fontos a tanárok továbbképzése, egy szolid tudományos háttér (együttműködés egyetemi tanszékekkel) és a fokozott nyilvánosság. És azt is hangsúlyozni kell, hogy elengedhetetlen a tanárok belső elkötelezettsége a program iránt, mert csak ez hat pozitívan a diákok teljesítményére.

A kétnyelvű programok sikerességének egyik kulcsfigurája a tanár. Az ötven év alatt egyre erősebben vált valósággá az a tény, hogy a muravidéki kétnyelvű oktatás tanárfüggő. Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy a tanárok többségét az elhivatottság, a szakmaiság vezérli. Azoknak a szakembereknek van helyük és jövőjük a kétnyelvű oktatásban, akiknek a megfelelő szakmai kompetenciájuk mellett megvan mindig a szükséges nyelvi kompetenciájuk is mindkét iskolai nyelvből. Javíthatna a mostani helyzeten, tehát a magyar anyanyelv iskolai jelenlétét megerősíthetné, esetleg javíthatná az, ha a Muravidék kétnyelvű iskoláiban munkát vállaló leendő szaktanárok „másik” szakjuknak valamilyen nyelvszakot választanának. A többnyelvű kompetencia kialakulásán kívül elsősorban azért, hogy a tanárjelölt, legyen az bármilyen szakos is, kapjon (idegen)nyelv-módszertani (glottodidaktikai) ismereteket is az egyetemi képzése alatt. S mivel Szlovéniában a másik szakjukat szlovénul végzik a hallgatók (magyar nyelvű felsőoktatás nincs), a legideálisabb helyzetet az jelentené, ha ez a nyelvszak a magyar lenne. Ez talán enyhítené a kétnyelvű oktatás módszertanának sokat emlegetett hiányát, a hiány számlájára írt anomáliákat, sikertelenséget. A világban léteznek ugyan a kétnyelvű oktatási modellek működését meghatározó módszertani leírások (kutatásuk egyre

6 Tudomásom szerint a magyart második nyelvként tanító kollégák már most is csoportbontásban tanítanak, de mivel ez egyelőre „csak belügy”, eleve nem lehet hatékony.

49