Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás
Két nyelv és oktatás ugyan a kisebbségi nyelv presztízsét, de az elmélet és a gyakorlat ellentmondásai nagyon gyorsan alá is ássák azt. Mind az anyanyelvi, mind a szaktárgyi oktatásban a diákok vernakuláris anyanyelvváltozatára kell építeni, arra alapozva lenne jó eljutni az anyanyelven belüli kettősnyelvűséghez (megtartva és nem felcserélve), a közmagyar (vagy a helyi) standard változat ismeretéhez. Ha azonban ezt az archaikusán nyelvjárásias és érezhetően kontaktusos elsődleges nyelvváltozatot maga a környezet stigmatizálja, ha lekonyhanyelvezi, lustaság, igénytelenség, nemtörődömség eredményének tartja, akkor áthidalhatatlan feszültségek keletkeznek a beszélőben, ami meghatározza anyanyelvéhez fűződő attitüdtartalmait, nyelvválasztását, csorbítja a kisebbségi nyelv presztízsét, hozzájárul a nyelvvesztéshez. Az a már többször említett tény, hogy a Muravidéken a magyar gyerekek sokkal jobban tudnak szlovénul, mint a szlovének magyarul, a két nyelv nem azonos dominanciájának következménye, illetve a kialakult arányvesztés továbbmélyítője a gyakorlatban. Míg az általános iskola alsó tagozatában azonos a két nyelv órai aránya, és ezt a kollégák igyekeznek maximálisan érvényesíteni az egy személy - egy nyelv elve alapján, negyedik osztálytól kezdve a szlovéné az előny. A magyar nyelv teljes (az anyanyelvi és a második nyelvi magyar a közoktatásban végig elkülönül), a szlovén nyelvnek viszont „csak” részleges differenciációja (az anyanyelvi és a környezetnyelvi szlovén csak az általános iskola első három osztályában különül el, utána csak anyanyelvi szintű szlovén létezik tantárgyként) - egyéb negatív hatásai mellett - nem használ a kisebbségi anyanyelv presztízsének sem. Az anyanyelvi magyarra és másodnyelvi szlovénra járó gyerek az általános iskola negyedik osztályától kezdve - választhatás nélkül - a szlovén anyanyelvi csoportba kerül szlovénórán, tehát anyanyelvi szinten, az anyanyelvtanítás módszereivel tanulja a számára elvileg második nyelvet. Ez tulajdonképpen átirányítás, a muravidéki immerziósnak szánt oktatási program tranzitív jegye.4 E szempontból érthető, hogy napjainkban egyre több magyar szülő íratja szlovén anyanyelvi csoportba iskolába lépő kisgyermekét, mert nem akarja hátrányos helyzetbe hozni negyedik osztályban. S ha az oktatásban a többségi nyelv válik egyre dominánsabbá, akkor az a valóságban senkinek sem immerzió, hanem a többségi gyerekek számára anyanyelvű oktatás (a kisebbségi nyelv tantárgyi oktatásával), a kisebbségi tanulók számára viszont egyértelműen szubmerzió (alámerítés), amikor is belevetik őt a mélyvízbe, s úsznia 4 Az átirányító programok lényege, hogy az oktatás bizonyos pontján az első nyelvű oktatás másodnyelvűvé válik (a kisebbség az államnyelven tanul tovább). A kisebbségi diákok államnyelvi kompetenciája még nem éri el a kognitív szintet, a kezdeti sokkhatás után azonban nyelvidominancia-váltást, gyakran nyelvváltást jelent, a kisebbség első nyelvévé az anyanyelv helyett az államnyelv válik. 47
