Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás
Kolláth Anna megkérdezése, akaratuk tiszteletben tartása nélkül nem szabad dönteni sorsukat meghatározó lépésekben. 149 muravidéki lakos (nemzetiségi megoszlásukról nincs adat) válaszolt a Beíratná-e gyermekét magyar tannyelvű osztályba, illetve iskolába, ha lenne rá lehetőség? kérdésre, 52 %-uk igennel (Király M. 2009: 17). Ennek ellenére óvatosságra intek: a kutatást - mielőtt lépne a közösség - ki kell terjeszteni minden érdekeltre, feltétlenül reprezentatívvá kell tenni, és ha így is hasonló lesz az eredmény, csak akkor szabad gondolkodni a változtatás mikéntjén, a reális (és nem utópisztikus) lehetőségeken. 6.2 Második kulcskérdésnek az oktatási folyamatban részt vevő két nyelv státuszát, presztízsét, a két nyelv iskolai előfordulásának arányát, a deklarált helyzet és a gyakorlat ellentmondásosságát tartom. A magyar nyelv a Muravidéken regionális hivatalos nyelv, a két, jogilag azonos státuszú nyelv a nyelvi órákon kívül minden szaktárgyi tanórán együttesen van jelen, meghatározott százalékban, ezért egyidejű/konkurens módszernek is nevezik a modellt. Ez az egyik nyelvből a másikba való átmenetet jelenti időben meghatározott egymásutániságban. A módszer elmélete szerint a hangsúly az anyanyelven van (a kisebbségi nyelvnek legalább 40-70%-ban jelen kell lenni az oktatásban), de a tanárnak motiválnia kell a diákokat arra, hogy a második nyelven is tudást szerezzenek. Az oktatást úgy kell szervezni, hogy a diákok annak minden fázisában használhassák az anyanyelvűket (Necak-Lük: 1989). A kétnyelvű oktatásban a két nyelv általában vagy időszakonként (pl. egy nap vagy egy héten keresztül csak az egyik, utána - ugyanannyi ideig - csak a másik), vagy tantárgyanként váltakozik (pl. a humán tárgyakat a kisebbségi nyelven, a reáliákat a többségén). Az ideális állapot az, ha egy órán csak egy nyelvet használnak, a két nyelv ugyanazon órai váltakozása nem vezethet megfelelő eredményre, az órai nyelvhasználatot a rendszernek megfelelően koordinálni kell. Kérdés, vajon megváltoztatható-e az oktatásnak ez a szegmense, elképzelhető-e az, hogy egy-egy tanítási órán, egy meghatározott időintervallumban csak magyarul folyjék az oktatás (az ellenkezője minden további nélkül elképzelhető, hiszen a magyar diákok szlovén nyelvű kognitív kompetenciája ezt lehetővé teszi). A kérdésre nemleges a válaszom, pontosan a közösségi kétnyelvűség kialakult aszimmetriája, a nyelvi dominanciák eltolódásai miatt, valamint azért, mert a jelenlegi gyakorlat egyértelműen azt mutatja, hogy a kisebbségi diákok többsége is alapvetően szlovén nyelvű jövőt képzel el magának (az identitások újrastrukturálódásai). Mit lehet akkor tenni? Mindenképpen arra kell törekedni, hogy erősödjön a magyar nyelv státusza az iskolában, hiszen ezzel nagyobb az esély arra, hogy a társadalomban is ez történjen. A kisebbségi nyelvnek a gyakorlatban megmutatkozó alacsonyabb presztízse miatt a program legitimitásának fenntartása sokkal több erőfeszítésbe telik. A modell nyelvmegőrző jellege, a kisebbségi nyelv deklaráltan azonos súlya emelheti 46
