Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás
Két nyelv és oktatás nem válthatta be - az adott helyzetben - a hozzá fűzött reményeket. Nem vált valósággá az oktatás nyelveinek ideális aránya, ezért nem érhetők el sem a kitűzött nyelvi, sem az oktatáspolitikai célok, s nem érvényesülhetnek a gyakorlatban a tanulás kívánt feltételei sem. Kialakultak az oktatási modell Achilles-sarkai, amelyeket már nem elég betapasztani, hanem a védtelenség okait kell a rendszeren belül megszüntetni. Az általam sebezhetőnek vélt pontok kiemelésével szeretnék hozzájárulni a szükséges nyelvtervezési lépések kialakításához, az elengedhetetlenül szükséges belső innovációk megvalósításáról szóló diskurzushoz, még akkor is, ha nem minden esetben látom a megoldások reális lehetőségét a konkrét gyakorlatban. 6. A sebezhető pontok, kulcskérdések 6.1 Elsőként az oktatás mindenki számára kötelező jellegét említem. Ez a tény ellentétben áll az immerziós oktatás elveivel, hiszen az akkor működik igazán jól a világban, ha szabadon választható, a szülők meggyőződésből íratják oda gyermeküket (Kanada, Finnország, Svájc, Németország). A szülők és a tanárok hozzáállása ugyanis meghatározza az iskola életét, a gyerekek motivációját és teljesítményét. Ennek megoldhatósága rugalmas nyelvi tervezést, jól átgondolt, minden lehetséges következményt józanul mérlegelő oktatáspolitikát feltételez. A muravidéki modell ellen, elsősorban annak mindenki számára kötelező jellegét helytelenítve az elmúlt ötven évben szinte szünet nélkül születtek és születnek vélemények, beadványok, jobbára a szlovén szülők körében, hol erősebb és radikálisabb módon, saját kezdeményezésre, az illetékes minisztériumnak címezve, hol pedig enyhébb formában, pl. közvélemény-kutatások kérdéseire válaszolva. Véleményem szerint a mindkét közösség számára kötelező jelleg eltörlése ma már csak rontana a kisebbségi anyanyelv iskolai helyzetén, elsősorban a magyar közösség tagjainak a konkrét körülmények által formált identitásszerkezete miatt. Nem vagyok benne biztos ugyanis, hogy a választás lehetőségével élve több magyar szülő íratná magyar osztályba gyermekét, mint amennyien, mint amennyire kevesen döntenek most a magyar anyanyelvi csoport mellett. Tanárok, diákok, tanszékünk magyar és nem magyar szakos hallgatói, szülők nyilatkozataiból egyértelműen az olvasható ki, hogy - hiányosságai ellenére - a kétnyelvű oktatás az egyetlen lehetősége a közös létezésnek, hogy nem kívánnak (gyökeres) változást, mert életük már erre rendezkedett be, nem akarnak „csak” anyanyelvű osztályokat, jövőképük meghatározó eleme a meglévő oktatási forma. Pontosan ezért szolgált sokunknak meglepetéssel a Népújság 2009 nyarán végzett gyors telefonos közvélemény-kutatása a kétnyelvű oktatásról. Az ötletet kiválónak tartom, hiszen minden dolgok lényegét az érintettek tudják leginkább, véleményük 45
