Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Csernicskó István: Ahol a kéttannyelvű oktatás visszalépés: Ukrajna
Csernicskó István lik az oktatás- és nyelvpolitikai igyekezet. Azokban a keleti és déli régiókban ugyanis, ahol az orosz anyanyelvűek alkotnak többséget, a parlamenti és elnökválasztásokon rendre az Oroszországgal való kapcsolatok erősítését támogató, a NATO-csatlakozást elvető erők gyűjtik be a voksok túlnyomó többségét, míg a dominánsan ukrán nyelvű északi és nyugati megyékben a magukat demokratikusnak valló, az európai és auroatlanti integrációt hirdető politikusok tarolnak. Az oktatáspolitika asszimilációs célokra fordítását az ukrán nemzet saját tapasztalatai erősítik. A Szovjetunió fennállása idején az akkori Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság déli és keleti régióiban alig működött ukrán tannyelvű iskola, ukrán gyerekek tömegei tanultak orosz iskolában. Részben ez is magyarázza, miért tekinti a krími ukrán nemzetiségűeknek csak 40%-a, a donyeck megyeieknek 41%-a, a luhanszk megyeieknek 50%-a anyanyelvének az ukránt.4 Amint a fentiekben láthattuk, Ukrajna az oktatáspolitikát nyelv- és nemzetpolitikai céljai szolgálatába kívánja állítani. Ám az országban élő egyes kisebbségek úgy érzik, hogy ha azokkal az iskolákkal szemben indul támadás, amelyek az ő nyelvükön oktatnak, akkor közvetve a nyelvük elleni attakról van szó. Még akkor is, ha az állam úgy kommunikálja a kéttannyelvű oktatás bevezetését, illetve az államnyelven folyó képzésre történő fokozatos áttérést a (ma még?) kisebbségi tannyelvű iskolákban, hogy mindez a kisebbségek sikeresebb integrációja, versenyképességének javítása érdekében történik. Az oktatási tárca például 2008. szeptember 11-én sajtóközleményben tartotta szükségesnek hangsúlyozni a következőket: „A Minisztérium abból indul ki, hogy az anyanyelv és az államnyelv elsajátítása lényeges előfeltétele a fiatalok további életében elért sikereinek, az ukrán társadalomba való teljes értékű integrációjuknak.”5 A miniszteri rendelet végrehajtása körül kibontakozó feszültséget jól jelzi a Krími Autonóm Köztársaság Oktatási Minisztériumának azon döntése, mely felmenti a félsziget iskoláit a kijevi oktatási tárca határozatának végrehajtása alól.6 A konfliktus politikai vonatkozásaira utal, hogy az orosz orientációjúnak tekintett, a jelenlegi ukrán törvényhozásban a legnagyobb ellenzéki erőnek számító, főként kelet-ukrajnai szavazóbázissal rendelkező Régiók Pártja képviselői Julija Timosenko miniszterelnökhöz fordultak annak érdekében, hogy bírja rá oktatási miniszterét ominózus rendeletének visszavonására.7 A jelenlegi oktatási tárcavezető elődje is fontosnak tartotta, hogy olyan politikai bejelentést 4 Lásd a népszámlálás adatait a http://www.ukrcenzus.gov.ua honlapon. 5 A saját fordításomban idézett sajtóközleményt teljes egészében ukrán nyelven lásd a minisztérium honlapján: http://www.mon.gov.ua/main.php?query=newstmp/2008/l 109 6 Lásd a hírügynökségi beszámolókat, pl.: http://ua.proua.com/news/2008/08/26/141357. html 7 Lásd az erről szóló híradásokat, például: http://korrespondent.net/ukraine/politics/579826 300
